Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-= Kisebb közlemények 3-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM

távollétében helyettesítőt kapott. Itthon előadói körúton népszerűsítette a bulgáriai magyar törökmisszió ügyét. S jóllehet a nehézségek — akár a Feketetenger soha meg nem törő hullámai — nem apadtak el, a bulgáriai törökmisszió 1937 szeptemberében általa megkezdett harmadik fejezetét 1938 áprilisában végül a bolgár állam tiltó rendelkezései zárták le. Nyolcéves munkáját összegezve arról számolt be, hogy bár látszólag nem ért el eredményeket, a magyar törökmisszió ügye mégis sok tanulsággal gazdagodott. Amikor az 1980-as években eljutott hozzá egy Sumen környéki kicsiny török ajkú keresztény csoport híre, általa hitvallását látta igazolva: „Isten igéje nem tér vissza üresen.”13

Lelkészi szolgálata Szombathelyen, Tatán

Pályája a törökmisszió után más irányt vett. Sok helyre pályázott, ám múltját nem méltányolták. Egy barátja, Bódás János közbenjárására annak korábbi gyülekezete hívta meg Szombathelyre.14 *

Bemutatkozó szolgálatát 1940 januárjában Mt 24,14 missziós verse alapján tartotta meg. A szombathelyi gyülekezet valódi közösség volt, a befogadás és a lelki igényesség jellemezte. Rendszeresen imádkoztak a lelkipásztorért, ami neki kimondhatatlan segítséget jelentett. Önéletírásában így vall hivatásáról: „Eszményem nem a szervezésben nagy aktivitást kifejtő lelkipásztor, hanem az írásba alaposan elmélyülő, híveiért külön-külön imádkozó, személyes lelkigondozást, illetve személyes evangelizálást végző lelkipásztor, aki nem statisztikai adatokban, nem összejövetelekben és konferenciákban, hanem élő lelkekben gondolkozik.

13 DÖBRŐSSY 2006. 17., 131. - Arról feltehetőleg nem tudott, hogy a bolgár kommunista államhatalom éppen az 1980-as évek elején kezdte üldözni, „bolgárosítani” az országban élő, a lakosság mintegy 10%-át kitevő muzulmán vallású törököket. Tzvetan TODOROV: A rossz emlékezete, a jó kísértése. Mérlegen a XX. század. Napvilág Kiadó, Bp., 2005. 227. (-H. J.)

14 Bódás János (Tác, 1905. február 7. - Székesfehérvár, 1987. május 1.) református lelkész, költő. A teológiát Pápán végezte (1924-1928). 1935-től Szombathelyen, 1939-1974 között Székesfehérváron volt lelkész. 1945 után főként egyházi lapokba írt. Verseskötetei Budapesten, Pápán, Pécsen, Szombathelyen és Székesfehérváron jelentek meg. A templomépítő Bódást Szombathelyen 1939 novemberében nagy ünnepség keretében búcsúztatták. Az istentiszteleten Gál 1,10-12 alapján búcsúzott híveitől, akik ajándéktárgyakkal tették emlékezetessé a búcsúzást: az egyházközségtől egy vert ezüst tálcát, a régi tanítványoktól egy nehéz ezüst tárcát, a Református Nőszövetségtől bonbonniert és könyvet, a Református Leányegylettől egy díszkötéses Bibliát kapott. - Kibucsuzás. = Dunántúli Protestáns Szemle 50 (1939) 48. sz. (november 26.) 242-243., életrajza: Új Magyar Életrajzi Lexikon I. Főszerk.: Péter László. Második, jav., bőv. kiadás. Bp., 2000. 266.

'5 Vő. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2013. 552.-ä 384 -