Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 3-4. szám
-s Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 3-4. szám ki van fizetve a bérleti összeg, vissza úgyis csak kis részét kapnák, mert hiszen a hajó megjött, azután vissza is kell neki menni, azt a 3 helyet — Füred, Tihany, Siófok — meg talán így is meg lehet csinálni. Hát behajóztunk. A famíliák is és az élelmiszerek is a hajóra kerültek. Nagy zsebkendő-lobogtatások közepette búcsúztunk az almádi ismerősöktől, kik a partról, a fürdőből és a vízből integettek. Ebben nem volt hiba, de az „Eleonóra” nemigen mozdult. Klimm Mihály az ő kutterján, ha nem is repült, de igen szépen sétálgatott Kenese és Alsóörs között, de bizony mi az Almádi öbölbe [n] mintha lehorgonyoztunk volna. Minket, gyerekeket, nem igen zsenírozott az eset, mert a vízen igen jól éreztük magunkat, a ruháskosarak tartalma is előkerült — de az öregek éktelen dühösek voltak. A nap — azt hiszem — mindig alább hagyott, az almádiak már fürdő után az ő jó hús szobáikba vonultak, mi pedig ott a rekkenő hőségbe [n] összezsúfolva be voltunk zárva az „Eleonorá”-ra. Különösen Béla bácsi nem bírta [a] gyerekzaj [t] és a meleget, úgyhogy ő a Molnár Juliskát és az Andor öcsémet büntetésből bezárta a hajóklosettba. Már úgy döntöttek, hogy csak Siófokra megyünk, örüljünk, ha ezt az egy helyet meg tudjuk járni. De úgy 5 óra körül a társaság józanabb része győzött, és ki lett mondva, hogy tovább nem engedik magukat pörkölni a napon — vissza Almádiba! Ez nem volt nehéz, mert hiszen el sem igen mentünk onnan. Kiszálltunk, az „Eleonóra” meg a nagyok bosszantására igen szép iramban eltűnt a fok mögött aránylag kis idő alatt. Mi, gyerekek, így is nagyon élveztük ezt a kirándulást, de a család felnőtt tagjai előtt, ha emlegettük, még évek múlva is bosszúságot váltott ki. Utólag meggondolva a dolgot, naiv elképzelés volt a vitorlást, mint közlekedési eszközt felfogni, arra előre - a szélviszonyok ismerete nélkül - úti programot készíteni. Béla bácsit képzelem utólag spiritus rectornak476, mert ő „Nemzeti evezős” is volt budapesti lakos korában és ebben a társaságban egyedül ő volt olyan természetű, hogy egy nagy kétárbócosról kilépve szerette volna Balaton körül nyaraló ismerősöket meglátogatni, hogy imponáljon nékik. Persze azt is úgy, hogy egy nap alatt mindet. Hogy az „Eleonóra” olyan gyorsan elpucolt a kiszállás után, abból meg azt következtettem, hogy az a kevés szél, ami volt, olyan déli brízecske lehetett, ami néha átfordulhatott nyugati brízzé és az útiránynak mindig szélellenes lehetett. Az bizonyos, hogy a negyed részét sem tudtuk megenni és meginni az 476 spiritus rector (latin) = szellemi irányító-= 357 =-
