Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 3-4. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 3-4. SZÁM

terén. Joó János316 vörösberényi plébánost az őszi, téli és tavaszi munkák végeztetése terén, és Almádi közönségének a nyári kosztoltatása terén, és a népnek oktatása [terén], hogy szeressék a fürdő vendégeket, stb.

Mind azt képzelte, hogy önállóan, saját feje után dolgozik, de csak amikor ő meghalt, és észrevétlenül nem dirigálhatott tovább, akkor láttuk, hogy hiányzik nékik a jó éceszgéberük317. Különösen látszott ez Óvári Ferkónál, ki később az elvakult és gyűlölködő természete révén teljesen hamis vágányra szaladt a működésével és úgy tekintette, hogy Almádi azért van, hogy az ő egyéni érdekeit szolgálja. Ez persze Almádinak azután már csak [a] hátrányára volt, és Óvárinak is sok ellenséget szerzett.

De mi, gyerekek is, igen szerettük Almádit. De nem is csoda, mert a nyári iskolai szabadságunkat mindig ott töltöttük, nagy szabadságot élveztünk, és a rokon gyerekekkel és a pesti és egyéb helyről odajött gyerekekkel éltük318 a lazább gyeplőre eresztett gyöngyéletünket. De úgy voltak ezzel a felnőttek is. Később, amikor már mint családos ember jártam le Almádiba, láttam magamon is, és a barátaimon is, hogy amikor Budapesten beültünk a vonatba, már mintha ott levetettük volna a mindennapi gond és munka minden terhét. Vidáman, jókedvvel tettük meg az utat, valósággal megfiatalított valamennyiönket az a tudat, hogy Almádiba megyünk, és ez tartott azután az egész ottlétünk alatt is. így lehetett ez apámnál is, és az ő barátainál is, azaz az előző generációnál is.

Sok kedves emlék fűz valamennyiönket319 Almádihoz. Azokat mind megörökíteni majdnem lehetetlen. Serdülő korunk színhelye, de későbbi korunk[é] is. Sok kellemes emlék fűz oda. Egy pár jellemző vagy kedves esetet azért megörökítek.

tagja. - Veszprém megye bizottságának... = PL 1 (1874) 32. sz. (december 16.) 297., Veszprém városának árvaügye. = VMHHK 4 (1878) 25. sz. (június 23.) 2., Czégek kézikönyve. Bp., 1887. 5., V. FODOR 1986. 532., 1989. 22., SCHILMDMAYER 1995. 465-467., 469., 472., 474-475., 478., 495., 497., SCHILDMAYER 2003. 4.

316 Joó János (Buzsák, 1839. november 25. - Buzsák, 1917. augusztus 26.) plébános, szentszéki ülnök. A gimnázium alsó négy osztályát Keszthelyen, a felsőket Győrött, illetve Pécsett végezte. 1863-ban került a veszprémi szemináriumba, 1867-ben szentelték fel. 1867-1891 között káplánként Szentbékállán, Tótszentpálon, Tapolcán, Lepsényben szolgált. Vörösberényben 1891-től adminisztrátor, 1894-1914 között plébános. 1914-ben nyugalomba vonult. A vörösberényiek emlékezetében a Kneipp-kúra lelkes híveként maradt meg. 1901-ben őt választották meg az Almádi Fürdő Részvénytársaság elnökévé, 1903-ban, alakulásakor, az Almádi Kör választmányi tagjává. PFEIFFER 1987. 555., SCHILDMAYER 1995. 545., 565.

317 éceszgéber (jiddis) = ötletadó, tanácsadó, ötletgyártó

318 A kéziratban: éltünk, javítottuk.

319 A kéziratban előtte: bennünket, töröltük.-= 310 s-