Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
s Kisebb közlemények 3-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM Az összeomlás után Ambrus György még egy ideig Fiumében szolgált, majd gyülekezete megfogyatkozása után 1920 szeptemberében hazaköltözött. 1943- ban írt önéletrajzában így gondolt vissza fiumei éveire: „Fiumében voltam 1920. szeptember 20-ig, közel 10 évig. Életem legszebb és legtartalmasabb ideje ez volt.18 Azzal a gondolattal indultam neki sok reménnyel megrakott pályámnak — inkább életcélomnak mondhatnám —, hogy a református lelkipásztorok ajkáról elhangzott igehirdetés nyomán ez a város előbb hithű keresztyénné, azután magyarrá lesz. Istennek legyen hála, népes és lelkes gyülekezetei hoztam össze. Fiúméban végzett munkáimról szólnak néhai Antal Gábor püspöki jelentései, egyházkerületi, egyházmegyei jegyzőkönyvek jelentései. Fleti 20 órá[ba]n vallástant tanítottam, a világháború (1914-18) előtt a kivándorlóknak kéthetenként istentiszteletet tartottam, a református és ágostai hitvallású evangélikus egyesült egyház imaházában minden vasár- és ünnepnap délelőtt és délután magyar nyelven istentiszteletet tartottam, amelyre a magyar nyelvű római katolikusok is szép számmal jöttek el. Hiszen Fiúméban csak a református imaházban volt magyar nyelvű istentisztelet. Ezekről különkülön fejezeteket kellene írnom. A magyar nyelvű istentiszteleteket a béke kitörése után, a forradalom idején is megtartottam, egészen 1920. szeptember 20- án történt távozásomig. A világháború alatt a hadbavonultak családtagjait gondoztam, és mint Subsidiar Militärseelsorger19 a Fiúméban állomásozó vagy keresztülvonuló katonai csapatok és a különböző kórházakban levő sebesültek lelki gondozását végeztem egyedül. Segítséget csak 1917 nyarán kaptam. Az 1918. évi nagy összeomlás után meg kellett látnom egykori reményeim nagy temetőjét is. A több mint 3000 lelket számláló gyülekezetemből 2 év múlva maradt 69 lélek, a többi beköltözött Magyarországba. Ezt tettem én is 18 A magyar fennhatóság alatt élő nem magyarok ugyanezt az időszakot elnyomásként, a türelmetlen és erőszakos magyarosítás időszakaként élték meg. Agliceriu Remus, az egyik fiumei állami elemi iskola olaszbarát igazgatója az 1919. június 29-én kelt tanév végi jelentésében a tanítás szelleméről szólva kifejtette: „...feltétlenül kívánatos, hogy [a] jövőben Fiúméban netalán fen[n]tartandó magyar tannyelvű iskolákban véglegesen szakítsanak azza a bűnös rendszerrel, amely a múltban egyetlen célt tartott szem előtt: minél előbb és minél gyorsabban kiirtani a nem magyar anyanyelvűek kebléből a más fajhoz, más nemzethezhez való hozzátartozás érzését. (...) Mevédelmezendő az ifjúságot..., a fiumei iskolákban csak teljesen kifogástalan tanerők alkalmaztassanak. Kizárván kérhetetlenül az esztelen sovinisztákat, a vándor politikai ágenseket, valamint a hit, vallás, erkölcs és Isten nélküli elemeket...” Vö. S. PALLÓS 2012. 316-317. - Természetes, hogy a fiumei imperiumváltás(ok)nak sokféle - egymással polemizáló - emlékezete létezik. 19 helyesen: subsidiär Militärseelsorger (német) = kisegítő tábori lelkész he 186 =■
