Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-= Kisebb közlemények Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám Lehet, hogy eljő az Úr szabadításának napja, talán előbb mint gondolnánk — és minden a javunkra fordul. De ennek áldását csak 1920-ban élvezhetnők. A mostani viszonyok szerint egyházunk az 1919. évben fizetési kötelezettségeinek eleget tenni sem tud. Az 1919-i költségvetésünk 5175 korona hiánnyal záródik, mely összeget segélyként kell kérnünk. Azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk a Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Elnökséghez, hogy egyházunk részére az 1919-ik évre akár egyházi akár állami alapból 5000 korona segélyt kieszközölni kegyeskedjenek. Kérésünket megújítva s magunkat jóakaratába ajánlva, maradtunk a Nagytiszteletű és Méltóságos Egyházmegyei Elnökségnek a fiumei református egyház nevében Fiume, 1919. február 4. Nyíró Gábor gondnok s. k.6, Ambrus György reform, lelkész s. k. P. H.”7 A fiumei egyházközség segélykérelme az utolsó segélykiáltásként értelmezhető. Ezzel egy fiatal missziói egyház szűnt meg, amely a magyar reformátusság legdélebbi bástyája volt. A többnyelvű, olasz többségű, különleges jogállású városban a XDC. század végére annyira megnőtt a magyar lakosság száma, hogy egyházi életét is meg kellett szervezni. Ezt a folyamatot mutatja, hogy míg az 1876-77. tanévben az állami elemi iskolákban 53 tanuló közül 10 magyar volt, 1900/1901. tanévben az elemi és polgári iskolákban 1419 tanuló közül 382 volt magyar anyanyelvű. A tanulók anyanyelvi megoszlása a századfordulón torzítva tükrözte az etnikai viszonyokat: 635 olasz, 382 magyar, 165 német, 154 horvát tanuló mellett 5 az „egyéb” kategóriába tartozott. Az olaszok (45%) után a magyarok (27%) következtek.8 A horvát-szlavon területek felé már az 1850-es években megindult a dunántúli és alföldi munkaerőfelesleg bevándorlása, melyet ösztönzött az olcsó földbirtok-vásárlási lehetőség. A dunántúli parasztság elsősorban Szlavóniába 6 Nyíró Gábor m. kir. tengerhajózási felügyelő volt Fiúméban. Szolgálataiért 1916 elején a királytól megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Érdemeiért a II. osztályú polgári hadiérdemkereszttel is kitüntették. Nyugdíjazása után Debrecenben élt, itt hunyt el 79 éves korában, 1930. június 5-én. A Kossuth utcai temetőbe temették a református egyház szertartása szerint. - Kitüntetés. Dunántúli Protestáns Lap (DPL) 27 (1916) 6. sz. (február 6.) 47. - Gyászjelentése, Debrecen, 1930. június 5. (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára gyászjelentés-gyűjteményében.) 7 A levelet egy magyar köriratú kisebb, és egy magyar, német, olasz köriratú nagyobb pecséttel hitelesítették. 8 S. PALLÓS: i. m.- 183 *-
