Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
KISEBB KÖZLEMÉNYEK ÖSSZEOMLÁS. Magyar protestánsok Fiumében 1919-ben. • Nagy Lajos1 lábodi református lelkész, a Belsősomogyi Református Egyházmegye esperese 1919. március 16-án kétségbeesett hangvételű levelet kapott Fiúméból, a Fiumei Református és Ágostai Evangélikus Hitvallású Egyesült Egyház vezetőjétől, Ambrus György2 református lelkésztől, melyben segélyt kért a nehéz anyagi helyzetben lévő egyházközség fenntartására. Az esperes a Tanácsköztársaság kikiáltása után a kérvénnyel fél évig nem foglalkozott. 1919. szeptember 10-én azt írta a kérvény hátoldalára: „Amennyiben ezen egyházunk még fennáll és fenntartható, ajánltatik 2000 Kor.[ona] segélyre.” Nem tudjuk, hogy a konvent segítségével eljutott-e a segély a végnapjait élő protestáns gyülekezetbe, de ha el is jutott, már későn érkezett: a gyülekezet felbomlását megakadályozni nem tudta. A fiumei magyar protestáns egyház előbb a szerb-horvát, majd olasz megszállás következtében 1920-ban megszűnt létezni. A korabeli viszonyokat hűen tükröző levél — mai helyesírással — a következőképpen szól: 1 Nagy Lajos lábodi lelkész 1901-1924 között töltötte be a belsősomogyi egyházmegye esperesi tisztséget. ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Bp., 1977. 264. 2 Ambrus György (Diósviszló, 1889. április 24. - Pécs, 1969. február 12.) református lelkész, Ambrus József (1846-1896) diósviszlói (Baranya vm.) lelkész és Magdika Etelka házasságából született. Középiskolába Siklóson, Pécsett és Pápán járt, Pápán a református gimnáziumban érettségizett, ugyanitt végezte a teológiát. 1911-1920 között szolgált Fiumében. Először hitoktató segédlelkészként (1911-1914), majd megválasztott második lelkészként (1915-1918), végül vezető lelkészként. Az összeomláskor már a gyülekezet vezető lelkésze volt. 1917. október 1-én Fiúméban nősült, Dióssy Erzsébetet vette feleségül, akitől 1918. július 8-án László fia született, aki az orvosi pályát választotta. Ambrus hazatérése után 1921-1926 között a baranyai egyházmegyei Sósvertikén, 1927-1953 között a belsősomogyi egyházmegyei Kastélyosdombón lelkészkedett. 1953. július í-től nyugdíjban volt. A Magyar-Szovjet Társaság elnöki tisztségét is betöltötte. - ÓLÉ Sándor: Pápai diákemlékek. Pápa, 2004.138., KRÁNITZ Zsolt (szerk.): „Késő idők emlékezetében éljenek...” A Dunántúli Református Egyházkerület lelkészi önéletrajzai (1943). Pápai Református Gyűjtemények, Pápa, 2013. 733~735-. Halottaink. = Reformátusok Lapja 13 (1969) 20. sz. (május 11.) [4.] 181 -
