Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-s Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM

ugyan addig is elég jól szuperált. Gyönyörű és rengeteg plakátot, zászlót rendeltünk. Elárasztottuk vele a kerületet. Jártuk a patikussal heteken át a falvakat. Egyszóval, jól éltünk a költségére. De rettenetesen bosszantott bennünket, hogy az ellenpárt nem mozgolódik, nem csinál semmit. Akárhogy ordítoztunk, semmi visszhang. Az öregre gyanakodtunk! Pedig többször voltunk bent nála erre-arra engedélyt kérni, mindig mindenre az engedélyt szó nélkül megadta Ez volt nékünk a gyanús. Már arra is gondoltunk, hogy valamit hibásan csinálunk, de nem jöttünk rá semmire. Pedig ugyancsak nagydobbal vertük a hírt a patikus mellett a veszprémi lapokban, de jutott azokból még a pesti napilapokba is.

A patikus meg fizetett mindent jó kedvvel, bőséggel. Amikor közeledett a választás napja, Kompolthyval bementünk Veszprémbe az öreghez, és kértük, hogy a mi pártunknak engedélyezze Somlóvásárhelyen a nagyvendéglőt, mert a jelöltünk a pártnak a fő embereit a biztos győzelem tudatában meg akarja vendégelni és 200 személyes bankettet fog adni.

Ezt a kérésünket is szó nélkül teljesítette. Nem volt egy helyeslő, nem volt egy korholó szava sem. Ez már nagyon bosszantott bennünket, de legfőképpen az, hogy feléje sem néz az egész kerületnek. Hát annyira lebecsül bennünket, meg a munkánkat? De azért kémeink jelentették, hogy a választás napjára megrendelte a Herceg310 fiakkerost.

No, már ez is valami. Lehoztuk a patikust is Pestről a választás napjára. A nagyvendéglős az előre kifizetett bankettra sütött-főzőtt már napokon át, mikor felvirradt a nagy nap. Megindul a választási aktus, a mi pártunkra nem szavaz senki. Eljön a dél, a nagyvendéglő felterítve 200 személyre, az asztalfőn ül a jelöltünk, jobbján Kompolthy, balján én. A rengeteg asztalnál rajtunk kívül egy teremtett lélek sem.

Ott ettünk szótlanul, mikor felvágódik a terem ajtaja, és ott feltűnik Véghely alakja. Az ajtóban szótlanul megáll, bennünk a lélegzet eláll, azután egy szarkasztikus mosoly jelenik meg az arcán, és megszólal, de csak ennyit mond:

— Eszembe jut a Golgota! — Erre sarkon fordult, és otthagyott bennünket. Mi úgy elszégyel[l]tük magunkat, hogy bocsánatot kértünk a patikustól, amiért vele ezt a drága kirándulást csináltuk Budapestről Somlóvásárhelyre. De az öreg Véghely szemei elé napokig nem mertünk kerülni.

310 Herczeg Gábor veszprémi fiakkerost.-s 175 s-