Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-e Forrásközlés =Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám

lés, mind igen kellemes és szép lett volna, de ott volt egy igen dühös katolikus pap284, aki nagy termetével és öblös hangjával erős nemtetszésének adott kifejezést, hogy déli 12 óra helyett V2 3 órára érkeztünk meg, és már nála ma a harmadik ebédet csinálják a részünkre, mert kettő már szétfőtt, vagy összesült, most azután már ki tudja, mikor lesz kész a harmadik ebéd.

Itt tényleg szégyenei [1] tűk magunkat, valamennyien éreztük, hogy az öregnek igaza van, és ha akaratlanul is, de visszaéltünk a vendégjoggal, és kárt okoztunk néki. Mindjárt apám úgy is rendezte a dolgokat, hogy a fogadás-ünneplés igen kurtára legyen szabva, és mentünk a dühös pap vezetése mellett a rom.[ai] kath.[olikus] parókiára, azonnal az ebédlőbe, hol ép[p]en csak kezet mostunk, és asztalhoz ültünk, és már hozták is a kiváló és párolgó tyúkhúslevest, de hiába — a kellemetlen és haragos fogadtatás miatt szótlanul, és rossz hangulatban ettük az egymás után jövő, jobbnál jobb fogásokat.

Mikor azután egyszer csak megjelent285 a plébános gazdaasszonya, apám felállt, egy igen rövid dikciót mondott, amin azután elkezdett mindenki nevetni. A hangulat megváltozott, és a továbbiakban a nagytermetű pap járt elől a kedvességben, és a jókedvben, és a szíves házigazda szerepében. Körülbelül azt mondta az apám, beismerve a késedelemben rejlő hibánkat, de ez még nem vette volna el a jókedvünket, ha nem látjuk a házigazdánk feldúlt lelki állapotán, hogy micsoda jövő vár rája, mert mi elmegyünk, és őt itthagyva az oroszlán barlangba[n], néki egyedül kell vezekelni és elszenvedni minden tortúrát a házisárkánytól.

— De ez nem sárkány, hanem házi angyal — és odafordult a házigazda felé, kedvesen, de jól leteremtette és megmondta, hogy a leszidásban már most lequittelnék egymást, ne féljen a jövőben. Megnyugtatja, hogy ez angyal, és nem sátán, és nem papi mesterség az angyalokat sátánbőrbe bújtatni. Eltette a dühös oroszlán mellett szenvedő ártatlan angyalkát. Mindkettő boldog lett: az öreg pap is, meg a fiatal gazdaasszonya is. Ezután már igen jókedvben ment tovább az ebéd, és nékünk, gyerekeknek is megjött a hangunk. Amikor azután a feketekávén is túl voltunk, jelezte a pap, hogy itt az idő az indulásra.

Apám felém fordult, hogy

2,4 Mezőkomáromban 1854-1894 között Vida Antal volt a plébános, bizonyára vele találkoztak. Utóda Schlacher Károly lett, aki 1895-1942 kötött szolgálta népét. RAJCZI1992. 287.

285 A kéziratban: megjelenik, javítottuk.-= 163 s-