Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)

2019 / 1-2. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia xix (2019) 1-2. SZÁM

Már a kora reggeli gőzhajóút is mulatságos és kellemes volt ilyen társaságban. Siófokon, a hajóállomáson a községi elöljárósággal és a fürdőbiztossal együtt várt Krisztinkovics Aladár. A vendéglőben kiválóan összeválogatott kiadós reggeli várt bennünket, amit jó étvággyal fogyasztottunk el. Mert hiszen az első reggelinket valamikor % 5 órakor fogyasztottuk el, ami már régen kipárolgott belőlünk az érdekes vízi úton: Almádi-Füred-Siófok. A jó kosztolás után azután az egész társaság kikísért bennünket a Sióra — a zsilipen túlra, hol várt bennünket a halászcsónak, amibe elhelyezkedtünk. A halászlegények evezése mellett elindultunk a Sión lefelé.

Nem gondoltam, hogy másnak kedves lett volna ez az út, mint nékünk, gyerekeknek, kiket igen mulattatott a primitív víziút és a két öregurat, kik állandóan a parton és a vízben levő virágokról, bogarakról társalogtak. Hol itt, hol ott mentünk a parthoz belőlük leszakítani, vagy valami bogarat kihalászni a vízből és a Sió-mederből. Meleg nyári nap volt. A halászlegények lehúzták a csizmájukat és mesztél[l]áb húzták a nehéz csónakot. Egyszer azután az egyik halászlegény, vagy elbóbiskolt, vagy nagyobbat húzott a kelleténél, egyszóval: rákot fogott a lapátjával (a víz helyett a levegőben húzta végig az evezőjét), aminek a következménye az lett, hogy a hajópadról hátra lefordult a hajó fenekére és a két mezítelen lába talpával odatapadt Entz Margit hátához, otthagyván a sáros és vizes talpának a lenyomatát a Margit gyönyörűszép, tiszta selyemblúzán.

Ez nagy mulatság volt nékünk, gyerekeknek, szerencse, hogy nem az Entz Jolán ült ott, mert azt megütötte volna a guta. A halászlegény nagyon szégyenlette a dolgot, de igazuk lett az öregeknek, hogy hamar megszáradt és nem látszott meg belőle jóformán semmi. A Krisztinkovics által akolt elemózsiából többször fogyasztva, mi, gyerekek, igen jól éreztük magunkat, de későbben a szűk térre való szorítottság és a nagy meleg miatt mi is kezdtük unni magunkat. Ezt abból következtettem, hogy a parton járókelő [k] tői történt kérdezősködésre kapott válasz, ami állandóan az volt, hogy már csak egy óra járásnyira van Mezőkomárom. Minket, gyerekeket is bosszantott, hogy soha sem jutunk előre.

Végre elhatározták az öregek, hogy már nem fognak tovább sem botanizálni, sem bogarászni, és attól az időtől számítva oda is értünk egy óra múlva vagy V2 3 órára Mezőkomáromba. A parton, hol kis kikötőt építettek nékünk, kiszálltunk a falu közepén, ott várt283 az elöljáróság. [A] bemutatkozás, üdvöz283 A kéziratban: vártak, javítottuk.-s 162 s-