Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-= Forrásközlés Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM Janimo zenekarokkal”. Ezek azután végigjárták az országot is. Egy ilyen Almádiba is elkerült, és ennek a zenekarnak a tagjait láttam életemben először nyers paradicsomot enni úgy, ahogy a bokron megterem, levették és nagy élvezettel ették. Ép[p]en úgy ezektől láttam először csigát enni. Csak vették fel a földről, szopták ki nagy élvezettel. Akkor még Magyarországon nem tudták, mi az éticsiga. Később nagy exportunk is volt belőle. [Szüleim ezüstlakodalma, Sári és Flóra esküvője] Gyermekkoromban a legnagyobb családi ünnepünk a szüleim 25 éves házassági jubileuma, vagy amint mondani szokták, ezüstlakodalma volt 1892 novemberében, melyre össze lett híva a Molnár és Véghely atyafiság. Ezt egyben tartották Sári nővérem eljegyzésével, így azon a Jóska sógor atyafisága is hivatalos volt. A Jóska testvérei és a Purglyak, no, meg természetesen a Jóska szülei. A szálló vendégek 1-2 nappal előbb jelentek meg. Nagyon jól emlékezem rá. A gyülekezés a lakásunkon volt, onnan vonult az egész vendégsereg díszfogatokon a Megyeházáról fel a Jeruzsálem-hegyre a református templomba. Mint ahogy azon a vidéken szokás volt, a földbirtokosok, püspök, kanonokok mind felajánlották négyeseiket, kettős fogatokat és azon vonult fel — rendes terv és beosztás szerint — mint ahogy esküvőkön szokás, az egész vendégsereg. Bényei Gábor258 az ottani református pap abban az időben vagy már magával tehetetlen, beteg ember volt, vagy talán már meg is halt, de egyszóval egy Róka Lajos259 nevű magas, karcsú, igen jó kiállású, mondhatni: szép férfi 258 Erdőbényei Bényey Gábor (Damak, 1837. szeptember 7. - Veszprém, 1892. november 5.) református lelkész, költő, újságíró. A Dunamellékén káplánkodott, szolgált a moldva-oláhországi misszióban, majd a tolnai egyházmegyében és Szentgyörgyvölgyön. 1886-tól haláláig Veszprémben lelkészkedett. Számos lapba írt, 1890-ben szerkesztette a veszprémi Protestáns Népújságot. VARGA 2009. 71. 259 Róka Lajos (Balatonfüred, 1868. szeptember 1. - Budapest, 1908. szeptember 14.) kiskovácsi, majd mezőszentgyörgyi református lelkész volt. Róka Mihály balatonfüredi földműves és Pálfi Éva házasságából született. Az elemi iskolát Balatonfüreden, a gimnázium első öt osztályát 1879-1884 között a veszprémi piarista gimnáziumban, a felső osztályokat 1884-től Pápán, a református gimnáziumban végezte, itt érettségizett 1887-ben. A teológia első két évfolyamát Budapesten, a többit Pápán végezte, 1894-ben avatták lelkésszé. 1890-1892 Balatonfüreden volt segédlelkész és segédtanító. 1893. november 10-től 1893. november 9-ig Veszprémben, majd Kiskovácsiban helyettes lelkész, ahol 1894. február í-én rendes lelkésszé választották. 1894-1900 között Kiskovácsiban, 1901-től haláláig Mezőszentgyörgyön volt lelkész. 1908 szeptemberében műtét következtében hunyt el Budapesten. 1888-tól a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság tagja volt. - Gyászrovat. = PEIL 51 (1908) 38. sz. (szeptember 20.) 605. - Köszönetnyilvánítás. = DPL 19 (1908) 41. sz. (október 11.) 722. özvegye, Róka Lajosné sz. Fekete Cecília köszönet-nyilvánítása- 154 s-
