Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia XIX (2019) 1-2. SZÁM Mi a Józsi bácsiéktól jó korán reggel, kerülővel mentünk a műegyetemre, hol a kapu el volt állva, és csak a meghívók felmutatása mellett eresztettek be egyenként bennünket. Azért kerülővel, mert sehol a Múzeum körúton keresztül nem lehetett menni. Az ablakok mindenütt kinyitva, tömve emberekkel, de a fák, tetők is mind tele voltak emberekkel, és mégis minden[ki] olyan csendben [volt], hogy a légy döngését is meg lehetett volna hallani. Amikor mi mentünk, akkor még a járdák közepén lehetett lassan menni, de később is megállott minden mozgás, mert minden189 tömve volt álló emberekkel szorulásig. A gyászszertartásból persze mi nem láttunk semmit, mert az bent folyt le a Múzeum épületében, de természetszerűleg tudtunk róla, hogy hány óra hány perckor mi történik a ravatalnál. Mert program, kokárda, érmek Kossuth Lajos születés[e] és halála napjával, arcképével, reli[e]fjével az volt nálunk töméntelen, mert ezeket árusították, azt hiszem, [a temetés] fedezésére árusították. Egyszer azután megindultak a koszorús kocsik. Egyik a másik után. El lehet képzelni, hogy milyen sok lehetett. Én bizony nem számoltam meg. De arra emlékezem, hogy nem tudták a temetéskor az összes koszorút kivinni. A koszorúk után ment több száz lutheránus pap, azután a halottas kocsi, nyolc ló vontatta. Azután a család, és a család után a küldöttségek. A legimpozánsabb küldöttsége Ceglédnek volt, azt hiszem, onnan feljött minden épkézláb ember. Természetesen nem tudom ma már elmondani, hogy a küldöttségek hogy jöttek egymás után. Az iskolá[so]k az útszélen voltak felállítva, úgyhogy azok is mindent láttak. Bizony már régen a Kerepesi temetőben volt a holttest, amikor a menet még mindig vonult, hogy hol és hogyan emésztették el azt a rengeteg embert, ma sem tudom. Minket persze legjobban az apánk-vezetett küldöttség érdekelt, akinek [mozgását] már messziről megismertük a megyehajdúkról. A temetés tavasszal volt, a dátuma így fejből nem emlékezem. Vagy március végén, vagy április elején. Hajói emlékezem, 1891-ben.190 Temetés után lassan oszlott szét a rengeteg ember Budapestről. Még191 mi is napokig maradtunk Budapesten. Anyánk kivitt bennünket a Kerepesi temetőbe, megmutogatta nagyjaink sírját, és elmentünk Kossuth Lajos ideiglenes nyugvóhelyéhez is, hol [a] koszorúk kazalszámra álltak. Mint kisgyermekre, igen mély benyomást tett rám az egész temetés, mert a Kossuth Lajos ellenesei 189 A kéziratban a mert minden helyett: de, töröltük, javítottuk. 190 Rosszul emlékezik: Kossuth temetése 1894. április 2-án történt. 191A kéziratban: míg, javítottuk.-= 131 =-
