Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-e Forrásközlés s-Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám pusztán az öreg Purgly Sándor lovas legénye, hogy holnap este158 az egész családot szívesen látják Kőkút-pusztán vacsorára, mert az a szerencse érte őket, hogy Veszprémből „Dezső és Juliska” holnap érkeznek hozzájuk. Délután meg a posta őhozzájuk hozott Juliska néniéktől” levelet, melyben a következő napra mondták be magukat hozzájuk. Meg is volt másnap Kőkút-pusztán a nagy vacsora, hova a környék úriemberei össze voltak híva, és igen jó hangulatban folyt a társalgás, a veszprémi események, kellemes együttlétek, megyegyűlések, politikai harcok, megyebálok mind-mind egymás után kedvesen-kedélyesen elbeszélve, és újra valamenynyi által átélve, az élénk diskurzustól és kellemes emlékektől mindnek csillogott a szeme. Vetélkedtek, hogy ki milyen kedves dologra emlékszik, és ép[p]en édesanyámnak az egyik megyebálról elmondott humoros történetké[jé]n kacagott jókedvvel mindenki, mikor megszólalt apám: — Hát, ha ti olyan jól érzitek magatokat Veszprémbe[n], és mindenkiről érzitek, hogy mennyire szeretnek ott benneteket, hát mi a fenének akartok onnan elszakadni? Azt hiszitek, hogy egy ezredrészét is megkapnátok annak Fehérváron, amit Veszprémbe [n] néktek természetszerűleg mindenki megad, mert nektek ez kidukál. Hát csak megéri nektek az a kis kényelmetlen kocsizás, hiszen látjátok, még én is ki tudok hozzátok jönni. — Egyszerre tört ki mindenkiből: — Dehogy akarunk mi Veszprém megyétől elszakadni, semmi pénzért minket arra rá nem lehetne venni, hanem az a bolond Krisztin Kovács159 - a Sió csatorna vármegyei főmérnöke — járja a járást és kürtöli tele mindenkinek a fülét, de olyan egyedül marad a bolond gondolatával, hogy elmehet vele Kukutyinba zabot hegyezni. >58 Ezután: vacsorára, töröltük. 139 Krisztinkovich Aladár (Kisláng, 1828. szeptember 15. - Enying, 1901. február 18.) ügyvéd. Krisztinkovich József gazdatiszt és nemes Kóbis Mária házasságából született. A gimnáziumot Székesfejérváron, a jogot a pesti egyetemen végezte; 1849-ben népfelkelő parancsnok volt. Szörnyei szerint 1862 óta, Degré Lajos szerint 1876-1901 között volt ügyvéd Enyingen. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága közgyűlésének tagja, a Sió-berki Társulat jogi képviselője, majd igazgatója, aki rendszeresen részt vett a Balaton-szabályozási munkálatok tárgyalásain és a sajtó útján is kifejtette nézeteit. 1881-ben a gr. Batthyány család ikervári uradalmának uradalmi ügyvédje volt. 1893-ban a Veszprém megyei millenniumi bizottság, a vármegyei monográfiabizottság tagjává választották. Az 1887-ben megalakult Veszprémmegyei 48-as és Függetlenségi Párt vidéki első alelnökének (míg Vikár Istvánt második alelnökének) választotta. - Balatonszabályozási értekezlet Siófokon. (1881. évi január 26-án.) = VMHHK 7 (1881) 5. sz. (január 30.) [2.], A veszprém-enyging-dombóvári vasút. = VHF10 (1890) 22. sz. (február 24.) [1.], Megyei közgyűlés. « PL 20 (1893) 50. sz. (december 10.) 223-224., DEGRÉ 1985.17., Révai Nagy Lexikona Bp., 1915. 302., VIRÁG 2005. 320. [1881-ben a társulat jogi képviselője, 1890-ben igazgatója volt.] 121
