Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám A megyei tisztviselők ifjúsága abban az időben fogatot tartott. Purgly Sándor, Koller Sándor130, Huszár Józsi131, Huszár Gyula132, Bibó Károly133. 130 Nagymányai Koller Sándor (1855-1919) Veszprém vármegyei tisztségviselő, életrajzát a lexikonok nem ismerik. Koller György és Miklós Eszter házasságából született, 1855. január 4-én keresztelték. A jogi egyetem elvégzése után, 1879. április 7-én lépett közszolgálatba. 1883. december 17-én megyei árvaszéki ülnökké választották, 1891-ben még ülnök, 1898-1904 között vármegyei főjegyző, 1904-1914 között alispán, 1915. január í-től nyugalmazott alispán évi 12 000 korona fizetéssel és 1440 korona lakbérrel. 1919. szeptember 21-én, 65 éves korában hunyt el. Várpalota nagyközség 1914. szeptember 10-én első díszpolgárává választotta. Felesége Gencsy Leontina (megh. 1917), Gencsy Jánosné sz. Zsoldos Emília lánya, Zsoldos Ignác jogtudós, kúriai bíró unokája; Veszprém és a megye társasági, egyesületi életében évtizedeken át aktív szerepet játszott. - Veszprémmegye tisztújjítása. [sic!] = VFH 3 (1883) 51. sz. (december 22.) 1., Vármegyei közgyűlés. = PL 31 (1904 (20. sz. (május 15.) 2., Koller Sándor nyugdíjaztatása. = PL 41 (1914) 39. sz. (szeptember 27.) 2-3., Koller Sándor meghalt. = PH 16 (1919) 33. sz. (október 1.) 2.; Nagymányai Koller Sándor gyászjelentése. Veszprém, 1919. szeptember 21., BUDAI László: Koller Sándor, Várpalota első díszpolgára. = http://www.krudylib.hu/tartalom/koller-sandor-varpalota-elso-ismert-díszpolgára [Letöltés: 2019. január 19.] 131 Huszár József vármegyei tisztviselő. Előbb harmadik (1891), majd második aljegyző, 1902-ben másodaljegyző, amikor a devecseri járás főszolgabírájává választották. 1925-ben, 41 évi megyei szolgálat után vonult nyugdíjba. Az 1925. szeptember 14-i megyei közgyűlésen búcsúztatták. 1903-tól kezdve a Pápai Református Egyházmegye világi táblabírája volt. - Emlékirat. = VHF 11 (1891) 45. sz. (október 17.) [1-2.] - A pápai egyházmegyében... = DPL 14 (1903) 21. sz. (május 21.) 345. - Napi Hírek 1925. szeptember 14. 132 Derczikai Huszár Gyula Veszprém vármegyei tisztviselő, életrajzát a lexikonok nem ismerik. 1889-ben kezdte pályáját, amikor közigazgatási gyakornok volt és a főispán tiszteletbeli vármegyei aljegyzőnek nevezte ki. 1889-1895 között tiszteletbeli aljegyző, 1895-től Szőnyeghy Lajos főszolgabíró mellett annak haláláig (1907) zirci járási szolgabíró, utána főszolgabíró. 1899- ben zirci szolgabíróként már tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezték ki. 1926-ban 37 évi vármegyei szolgálat után, zirci főszolgabíróként nyugdíjazták. 1921-ben részt vett a zirci protestáns [közös evangélikus és református] fiókegyház, majd a belőle kiváló, Dudari Református Egyházközséghez tartozó zirci református fiókegyház szervezésében. A fióegyház presbitere és gondnoka volt. 1935-ben is gondnok volt. A vármegyei középbirtokosok közé tartozott. 1908-ban Szilasbalháson 404 kh nagyságú birtoka volt. A vármegyei törvényhatósági bizottságnak és a veszprémi Nemzeti Kaszinónak is tagja volt. - A tisztújítási értekezlet. = PL 16 (1889) 49. sz. (december 8.) 209., Veszprémmegye gyűlésterméből. = PL 16 (1899) 41. sz. (október 13.) 167-168., Emlékirat. = VHF 11 (1891) 45. sz. (október 17.) [1-2.] Veszprémből jelenti... = Napi Hírek (MTI) 1926. február 3., Zirc. = Harangszó 26 (1935) 29. sz. (július 14.) 240. 133 Barátosi dr. Bibó Károly (Felsőnyék-Belsőfürged puszta, 1886. december 18. - Veszprém, 1927. január 1.) Veszprém vármegyei tisztségviselő, a Veszprémi Református Egyházmegye tanácsbírája. Barátosi Bibó Dénes és kiséri Péter Zsófia házasságából született. A budapesti II. kerületi katolikus főgimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetem jogi karán tanult, 1889-ben szerzett jogi diplomát. Gr. Esterházy Móric veszprémi főispán 1889. december 17-én nevezte ki tiszteletbeli aljegyzőnek. 1890. szeptember 5-től közigazgatási gyakornok, majd második, 1904-től első aljegyző, 1915-1917 között főjegyző. 1917. szeptember 20-tól 1919 márciusáig, majd 1919 augusztusától 1926. március í-i nyugdíjaztatásáig alispán. Szívbetegsége miatt az 1926. január 14-i rendkívüli közgyűlésen kérte nyugdíjazását. Szívszélhüdésben, agglegényként hunyt el vármegyeházi lakásában. Az Alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomba a református egyház szertartásai szerint. Hivatali működése idején adták át a Veszprémvármegyei Múzeum és Könyvtár épületét (1925. május 24.), korszerűsítették a megye úthálózatát; szakszerűtlenül selejtezték a megye levéltárát, 111
