Acta Papensia 2019. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 19. évfolyam (Pápa, 2019)
2019 / 1-2. szám
-s Forrásközlés *Acta Papensia xix (2019) 1-2. szám Jöttek a jó ismerősök, barátok, rokonok, kik, mint tűzkárosultak, fedél nélkül maradtak. Minden szobába ágyaztatott anyám, amikor már elfogytak az ágyak, díványok, kiszedték a matracokat az ágyakból, hogy több fekvőhely legyen, majd csak szalmazsákokra vetettek ágyakat. Igazán jó volt, hogy olyan töméntelen sok ágybelije volt anyámnak. Voltak olyanok is, akik ágyneműt hoztak, csak födelet kértek. Ez volt nálunk. De a megyeház folyosói is így néztek ki, mert a városból az apám sok jó embereinek a családját irányította oda, hogy a rettenetes ítéletidőben fedél nélkül ne maradjanak. Este megjelent Imre József is egy pár vincellérrel Almádiból, kik elindultak Vörösberénybe tüzet oltani segíteni, mert a szél abból az irányból hozta a sziporkákat. Vörösberénybe érve már nem találtak otthon férfiembert, az asszonyok mondták, hogy elmentek már régen oltani segíteni, mert Szentkirályszabadja ég. Ott azután megtudták, hogy nem Szentkirályszabadja ég, hanem Veszprémben van a tűz, ott is a férfiaktól és tűzoltó fecskendőtől, lajtos kocsiktól kiürített falut találtak. Jöttek hát ők is tovább, a Cserhalom-pusztától kezdve azután elibéjük tárult a rettenetes látvány, hogy egész Veszprém ég. Minden Veszprémet környező faluban megismétlődött ez az eset, úgy hogy estére, éjszakára már rengeteg fecskendő és emberi erő állott rendelkezésre, de már nem volt víz sehol. Reggelre azután már Székesfehérvárról, Szombathelyről megérkeztek a tűzoltók fecskendőkkel, de ők is hiába, ami kevés víz a kutakban összejött, azt rögtön felhasználták. Három napig tartott a tűz, és akkor enyhült, ha a szél alábbhagyott, és úgy erősödött, ahogy a szél. Sokszor egész darab üszkös gerendákat kapott fel, és röpített tovább a ciklonszerű121 szélvész. Az égésben emiatt semmi rendszer nem volt. Sokszor háztömböket, sőt, utcákat ugrott át a tűzvész. Az utcákon [járni] alig lehetett, mert a járdák a házakból megmentett bútorokkal voltak tele. Harmadnap az utcákon láttam már varrógépen dolgozni nőket, ágyat vetve a gyalogúton, benne aludt a kisgyerek, mert a házuk leégett, és nem volt hova menniük. A kocsiúton meg égett gerendák és egyéb törmelékek feküdtek, mintha az ellenség pusztította volna el a várost. De a megyeházának semmi baja nem lett. Mindenfelé csak a pusztulás képe tárult az ember szeme elé. Amelyik ház nem égett le, azért az is úgy nézett ki, mintha az ellenség szállta volna meg. Kívül-belül ki volt forgatva a rendes mivoltából, mert hiszen a megmentett holmikat oda hordták, és mint [a] 121A kéziratban: cyklánszerű, javítottuk. 104 =-
