Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

s Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

Bővebben tájékoztat a kézirat címlapja: „Komaromi Iános/ Agendája / a’ Reformata Sz. Ekklesiá, / nak Tanításához alkalmaz„ / fa ívű. ”A szerzeményezés bejegyzése: „donavit 1811. Sigis. Ivánics. Biblothecae Musei Hungáriáé registr.” Terjedelme: 1-231. levél (bélyegzős számozás). A kézírás átlagos tükre 145 x 85 mm. E könyvtári nyilvántartás szerint a kézirat nem szerzőtlen, de keltezetlen.

Ritka a nehezen olvasható részlet a kéziratban. Pedig halvány a barnás tinta. Kevés rövidítést használ, a kéziratosságban jól ismerteket.2 Egyenletes a kötet kézírása, végig azonos megoldású. Nyolc lap alján összeszűkül tölcséresen a szöveg, ez is rendezettségre és gondosságra mutat.3 Mindig kikezdéses (függő) a legelső szakasz, bekezdéses a többi. Az imádságok nagyjából azonos hosszúságú szakaszokra bomlanak. Az alábbi hét szemelvény mutatja, hogy másolat lehet, ebből magyarázható a kevés javítás is. Egy vagy több forrásból való az imádságok zöme. Ha talán van is helyenként önállóan fogalmazott tétel közöttük, az tisztázat lehet. Egyszer nagybetűs írással található a következő lehúzgált félmondat: < Nó azért óh mi lelkeink álgyátok az URat>, ugyanezt elismétli folyóírással. Hasonló XVIII-XIX. századi imádságos könyvecskékkel találkozunk például Sárospatak kézirattárában is. Közöttük is van több másoló vagy szerző, illetve hely és keltezés nélküli.

Hét szemelvény alább egységesített helyesírással olvasható. Nem zavarja a mai olvasót a megértésben sem egyes szavak külön szóba írása, máskor egybeírása, sem a kiejtés szerint írt szavak néhány példája, de nem beszélhetünk egységes egykori helyesírásról sem, következetességről sem, így jobbnak látszott a mai helyesíráshoz közelítés, a hosszú magánhangzók és mássalhangzók pótlása, különösen akkor, ha ma már ezeket röviden ejtik. Néhány kivétel megmaradt, hogy a kéziratosság sajátosságai érzékelhetők legyenek a mai olvasónak. Soká hosszúként mondták és írták az -úl, -űl végződést, például gonoszúl, testestül, vermébűl, vagy -a, -e helyett -ja, -je volt gyakoribb (ennek máig ingadozik a használata), például áldozatjának, bocsánatja; van ellenpélda, mint útában. Ma már nem (vagy csak ritkán és választékos stílusban) szokásos, de érthető néhány szó maitól eltérő alakja, mint ajándok, idvesség, idvezítő, penig, szerént, tereh (Arany János szintén így írta: hogy nézni is tereh), késértetimnek, öszve. Nem érthetetlen a szavak egykor használatos hosszabb alakja sem, mint

2 Például dókáért = annakokáért, dal = által, Eccla = Eklézsia, ínyeitek = ínyeiknek, jn = Isten, J =Jézus, Xti = Christi, Xtusod = Krisztusod, Xtusk = Krisztusnak, mádat = mindazonáltal, IVma = quadragesima, sz. vagy fz: = szent, T = Testamentum.

3 A következő sorszámú tételek befejezéseként: 11, 37, 45, 52, 53, 81, 84, 87 (a számok az itt közölt tartalomjegyzékre utalnak; tárgyak szerint csoportosított tartalom is következik alább).-2 108 =-