Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-s Szemle =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

(Antológia Kiadó, Lakitelek, 2014. 270 p.). Eszerint - bár erről a szerkesztők nem tájékoztatnak - jelen könyve a doktori értekezés új, javított, kiegészített, átdolgozott kiadása lehet.

A szerző kettős célt tűzött maga elé: tisztázni kívánta a Kisgazdapárt a „fordulat évében” (1947-ben) történt szétverését, meggyengítését, vezetőinek likvidálását célzó politikai színjáték (persorozat) részleteit, legfőképpen azonban arra volt kíváncsi, hogy milyen volt az első nagy koncepciós persorozatban köztársaság-ellenes összeesküvéssel megvádolt, „úgymond horthy-reakciósokat tömörítő szélsőjobboldali titkos társaság” valójában.

Szekér Nóra a társaság történetének tisztázásához fölhasználta a kérdéskörben megjelent monográfiákat, visszaemlékezéseket, tanulmányköteteket, forráskiadvánnyokat, folyóiratokban és digitális archívumokban elérhető tanulmányokat. A levéltári források közül leginkább az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) őrzött, Magyar Közösségre és annak egyes tagjaira vonatkozó titkosszolgálati iratok voltak a segítségére. A Budapest Főváros Levéltárában (BFL) található budapesti népügyészségi, népbírósági bűntető iratait, továbbá a Ráday Levéltárban (RL) őrzött személyi hagyatékokat (Soos Géza, Kiss Sándor, Szent-Iványi Domokos iratait) szintén hasznosította. Az Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet Oral History Achivum anyagából az 1986-1992 között Fitos Vilmossal, Hőgye Mihállyal, Mester Miklóssal, Mélik Endrével, Szabados Mihállyal készített interjúkat is fölhasználta.

A forrásfeltárás és -feldolgozás során több nehézséggel kellett szembenéznie. Az állambiztonsági szervek által megfigyelt Magyar Közösséget kezdetektől a „Horthy-rendszer jobboldali szervezetei” közé sorolták. A hazai politikatörténet a rendszerváltásig a Horthy-rendszerhez és kisgazdapárthoz kötődő fajvédő, jobboldali, reakciós, nacionalista titkos szervezetnek minősítette. 1956 előtt és után egy ideig még a fasiszta jelzőt is megkapta. A kutatás során a szerző úgy tapasztalta, hogy a „szakirodalom a mai napig a perekben kialakított beszédmódban, fogalomrendszerben beszél a Közösségről, és az úgy jelenik meg, mint kategorikusan jobboldali, gyakran szélsőjobbaldali, „gárdaszerű” tömörülés. Az így kialakult kép a koncepciós per eredménye. Ahhoz, hogy felül lehessen vizsgálni, el kell szakadni a per logikájától, és a Közösség történetét ettől függetlenül kell megírni.” (58-59.) A politikai-ideológiai korlátok, sztereotípiák meghaladása azért jelent nagy feladatot, mert a Közösség saját iratait Magyarország 1944. március 19-i német megszállása idején megsemmisítették; a legtöbb információt a politikai hatalom működésének „lenyomataiból”: az 1947-es persorozat anyagából, a vallomásokból, az 1956 utáni ügynökjelentésekből, összefoglaló értékelésekből, az 1960-ban összeállított állambiztonsági tankönyvből lehet kinyerni. Nagy kérdés, hogyan lehet megismerni a Horthy-rendszerben és 1945 után is titokban működő, a szabadkőműves páholyokhoz hasonló szervezet belső életét.

I99 H-