Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
szavalattal illusztráltak. Jakopo da Todi Himnusz a fájdalmas anyáról c. versét Szalay Ferenc V. osztályos tanuló; Arany János Szent László című költeményét Pápai Lajos V. osztályos tanuló (Petőfi Sándor népi kollégista) adta elő. A szavalathoz Szeness Márta VIII. osztályos tanuló megjegyezte, hogy a szavaló nem tudta érzékeltetni a vers mondanivalóját, egyes részek felett átsiklott. A szavaláshoz van érzéke, de a verset tökéletesen meg kell tanulni. Korompaszky István V. osztályos tanuló megjegyezte, hogy szerinte a középkori ember egész élete nem volt önkínzás. Nagy Zoltán VII. osztályos tanuló (Petőfi Sándor népi kollégista) kijelentette, hogy az előadás legnagyobb hibája, hogy különválasztotta a középkori irodalmat a társadalomtól, ezek együtteséből érthetőbb lett volna az önkínzás is. Horváth Antal V. osztályos tanuló Gárdonyi Géza Isten rabjai c. könyvét ismertette, előbb tartalmilag, majd a kor társadalmi, vallási, a klastromi és a világi életét mutatta be. A bírálók szerint az előadás monoton volt. Pölöskei József V. osztályos (Petőfi Sándor népi kollégista) Petőfi Sándor A nép nevében c. versét szavalta. Pethő Attila VIII. osztályos tanuló véleménye szerint a szavalat gyors volt, nem érezte át, kihagyott belőle. A szavalatot Csere Kálmán V. osztályos tanuló előadásának második része követte „A középkori irodalom és társadalom” címmel. Bemutatta az irodalom kifejlődését, a latin irodalmat, az ősgeszta és Anonymus említése után a hűbéri társadalomról, a felkelésekről beszélt, beleszőve az egyház szerepét is. Kiss Sándor VIII. osztályos megjegyezte, hogy szerencsésebb lett volna az előadásokat fordított sorrendben megtartani, előbb tárgyalni a társadalmat. Ezután három népdal eléneklése következett. A bírálók kifogásolták az éneklést, az „úgynevezett” énekkar megjelenését, kiállását. Elnöki felkérésre Fejes tanár úr beszélt a régi önképzőköri időkről. Az akkori és a mai élet között a legnagyobb változást a „légkörben” tapasztalja; ez a közvetlenség az önképzőköri munka nívójának rovására mehet. Fejes tanár úr hozzászólt az elhangzott szavalatokhoz is. Ő is azt ajánlotta, hogy a szavaló legyen tisztában a szavalás lényegével. Párhuzamot vont a régi és a mostani szavalás között. Régen műalkotás volt a vers, most a szerző mondanivalóját akarják kifejezésre juttatni. Örömmel látja a magas nívójú szociológiai hozzászólásokat. Úgy látja, hogy még sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes határozottsággal foglaljunk állást egy-egy kérdésben. Megjegyzi még, hogy Csere előadásában a keresztyén ideológia a tűrj, a valóságban azonban másként van. Ezt bizo-s Műhely *• Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám- 91 ^
