Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s Műhely =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám — Egy kicsit füstöl a kályha, tanár úr! — Természetesen erre kitört a nevetés és a feszültség is feloldódott. 7.5. Nyári vakáció Június közepétől elkezdődött a nyári vakáció. A Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége Országos Központja közölte, hogy az iskolában végzett munkám jutalmául a július 20-án kezdődő és július 31-ig tartó mohácsi sportvezetőképző táborba kíván vinni. Megérkezni július 19-én kell. Az értesítő levélben felsorolták, mit kell vinni: „lepedő, takaró, megfelelő mennyiségű fehérnemű, mosási lehetőség lesz, egy tányér, lehetőleg ne csajka legyen, evőeszköz, szappan, törülköző, fürdőruha, papír, ceruza, és más személyi felszerelés”, kiegészítve még azzal, hogy bögrét és sportfelszerelést is hozzál. Volt még egy kísérőlevél is: „Kérjük, hogy hozd magaddal élelmiszerjegyeidet és 2 kg lisztet, hogy nagyobb kenyéradagot biztosíthassunk. A fentieknek megfelelően indultam útnak. A pályaudvaron már vártak bennünket. A táborban töltött idő gyorsan, jó társaságban telt el. Szünidőben bekapcsolódtam a nyári családi munkamegosztásba. Egyáltalán nem voltak unalmasak a hétköznapok, melyek a tyúkok, kacsák, disznók, két fejős tehén etetésével, élelmük előkészítésével (kukoricamorzsolással, darálással, szecskázással) teltek. Fejés után a tejtöbbletet én vittem a tejcsarnokba leadni. Az ivóvizet a falu artézi kútjáról cipeltem haza. Az üzletbe is besegítettem. Egyszóval: nem az úri gyerekek nyári szabadságát töltöttem odahaza, de ez így volt jó és természetes. Csak vasárnap voltam szabad, ekkor nem kellett segítenem még a legnagyobb dologidőben sem. A házhoz tartozó földön búza termett, ezt apámmal együtt arattuk le. Ő volt a kaszás, én a kötélterítő és egy felfogadott napszámos a marokszedő. Bár nem volt nagy a learatandó terület, ahhoz azonban elég volt, hogy megtudjam, milyen nehéz munka az aratás. A nyári szünetben aktívan bekapcsolódtam a helyi sportéletbe, segítettem a szervezési munkákban. A Mezítlábas Labdarúgó Bajnokságba benevezett labdarúgócsapat tagja voltam, balszélsőt játszottam. A hazai mérkőzésekre litánia után, a falu közelében lévő pályán került sor. Mindig jelentős számú közönség előtt játszottunk. Fekete klottgatya, fehér trikó volt a felszerelés - a mezítlábat szó szerint kellett érteni!- 86 -
