Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-s MŰHELY s-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám A tantermünk az első emeleten volt, a Széchenyi (ma Március 15.) tér és a Főiskola utcasarkon, az igazgatói szoba közvetlen szomszédságában (felsős években végig ez maradt a tantermünk, egyesek szerint nem véletlenül). Osztálytermünk a nyári erőfeszítések eredményeként tanévkezdésre tanításra kész állapotban volt: volt benne elegendő pad, továbbá katedra, tábla, kályha. Az első tanítási napon elfoglaltuk helyeinket. Szalai Lali barátommal az ablak menti padsorban foglaltunk helyet. Mögöttünk leghátul Vida Lali és Balogh Karcsi, előttük Kiss Sanyi és Illés Jenci, majd mi, előttünk közvetlenül Vidosa Karcsi és Antal Laci. Segítőkész csapat alakult ki, amely együtt volt egészen az érettségiig. 5.4.2. A közös tanterem A tanévet testvériskolánk, a Református Leánylíceum-Tanítónőképző Intézet és a Református Leánypolgári Iskola tanulóival a kollégium épületében közösen kezdtük el. A tanítás megkezdését követően tantermeket közösen használtunk. A lányok délelőtt, mi délután jártunk iskolába. Tantermünk az első „licivel” volt közös, de mi személyesen sosem találkoztunk velük. Ők az utolsó óra után együtt, közösen visszamentek a nátusba, miközben mi éppen ebédeltünk. A kor szellemének megfelelően divatos volt a faliújság (tacepao). Az osztály is készített faliújságot, amely a HÍRHARANG elnevezést kapta. A költői vénájú Kiss Sanyi írt bele köszöntő verset. 1945 telén jelent meg, az osztályterem falán volt elhelyezve. Faliújságunkat a lányok is olvasták, erre utal a következő kis történet, amelyre Kiss Sanyi emlékezett vissza: „Németh Csari osztálytársunkat „dobta” Kerek Magdi, aki egy helyes elsős nátista lány volt és délelőtt járt az osztálytermünkbe. Csari a Faliújságban akart visszavágni úgy, hogy rajzolt két száguldó, egymást követő autókereket és alájuk a következő versikét írta: A Kerék nagyon tud szeretni, halálosan és bután, Láttam egy Kereket, amely hetekig futott a másik után. Ezt követően az egész faliújság hirtelen és nyomtalanul „eltűnt” a falról, nem is került elő többé, így újat kellett készíteni... 54 s-
