Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 1-2. szám
-a Műhely s-Acta Papensia xvrir (2018) 1-2. szám A NÉPÉLET MEGJELENÉSEI A MAGAS KULTÚRÁBAN A holland aranykor két istentiszteletet bemutató festménye élesen elkülönül egymástól, a városi és a falusi körülmények „realizmusa” kétségtelenné teszi, hogy a korban a reformációnak számolnia kellett a kulturális szakadással, és annak áthidalására eszközöket kellett kidolgoznia. A berlini Kálvin kiállítás 2009-ben megjelent katalógusának első és hátsó borítója Hans Jurrianensz van Baden 1604-1663, Amsterdam, nördliche Niederlanden 1658,(73 x 91 cm) Istentisztelet a Nieuwezijds-Kapellében Amszterdamban, a szemben levő oldalon Joachim van den Heuvel (1635, Utrecht) 1640- 1650 között készített képe (54 x 60 cm): Istentisztelet egy vidéki (falusi) közösségben.7 E két kép részletes etnográfiai elemzésére most nincs helyünk, ami azonban azonnal szembetűnik, azt érdemes megemlíteni. Az amszterdami templom belső terének monumentális építészeti megjelenése, az egyházi és világi hierarchia tükröződése az ülésrendben, a gazdag, csipkével, szalagokkal, kalapokkal megjelenő vasárnapi öltözetek, kézben tartott bibliák, énekeskönyvek képe áll szemben egy alacsony, kis belterületű, egyszerű ülő-alkalmatosságokkal szűkös térben berendezett templommal, egyszerű falusi öltözetekkel, fegyelmezetlen gyerekekkel, a hátsópadban alvó alakkal. A kántor vezénylete mellett az egyháztagok énekeskönyvekkel a kezükbenben énekelnek. A vidéki templomi jelenet jól mutatja a reformáció alkalmazkodó-képességét, a papság beilleszkedését mind az elit-, mind a „populáris” kultúrába. A XIX. században a hazai képzőművészetben nagy hangsúllyal jelennek meg „parasztok”, és környezetük, életképeik. Zádor Anna (1985) megfogalmazásában: „A népi élet iránti érdeklődés - bizonyára kapcsolatban a lassan kialakuló etnográfiai tudománnyal - igen kedvelt volt ebben a korszakban. Eleinte inkább, mint egzotikum vonzó, de i860 körül és után egyre nagyobb teret nyer a realista népéletkép és kiszorítja a túlságosan édeskés idilli jeleneteket. A hangvétel változását, az aprólékosból a nagyvonalú felé való irányulását, a túlzottan hű ábrázolástól a sűrítettebb, már-már realistának nevezhető felfogásmódot képviseli. ’8 A művészeti alkotás a paraszti kultúrának meghatározott, képileg egyértelműen ábrázolható és beazonosítható részleteit mutatta be, hitelessségre i REISS-WITT 2009., borítólapok, 324-325. 8 ZÁDOR 1981. 87. 4 =*
