Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-s Szemle =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

felelősséget mindazért, ami ott történt. Az ellenséges etnikumok és a zsidók „ily mérvű kiirtását” utólag alapvetően helytelennek tartotta, mert „a tömeges megsemmisítés miatt gyűlölte meg Németországot az egész világ. Ezzel semmiféle szolgálatot nem tettünk az antiszemitizmusnak.” (204) Magát a személyes felelősség azzal kívánta felmenteni, hogy saját kezűleg soha nem ölt meg és nem bántalmazott egy foglyot sem. Az atrocitásokat az alkalmatlan vagy gyenge és silány őr- és felügyelő személyzetnek tulajdonította. Személyes tapasztalatai alapján a német lágerekben ténykedő őrök három kategóriáját különböztette meg a foglyokkal való bánásmód alapján: a gonoszakat, a közömböseket és a jóindulatúakat. 1946-1947-ben fogolyként újra tanulmányozhatta az „őrök három kategóriáját” az angol megszállási övezetben éppúgy, mint a krakkói, varsói börtönökben. A „világ legnagyobb tömeggyilkosát” működése színterén, az auschwitzi központi táborban akasztották fel 1947. április 16-án.

Höss egyéni életútja egy sikeres katonai karrier egy olyan diktatórikus államban, amely létével veszélyeztette az európai kultúrát, az első világháború után kialakult hatalmi viszonyokat, a világpolitikai egyensúlyt, és ezért bukásra volt ítélve. Személyes sorsát kezdettől Himmler akaratának rendelte alá. ő volt az, aki a katonai pályán elindította, s ő volt az, aki 1945. május 3-án kiadta neki és bajtársainak az utolsó hadparancsot. Höss azt a parancsot kapta, Hans Frank altiszt álnéven, hamis okmányokkal a zöld határon át menjen Dániába és „merüljön alá”.

Életem során sok memoárt olvastam, de egyik sem volt annyira felkavaró, megrendítő, mint Höss munkája. Képtelen voltam egyfolytában olvasni, így két hónapba telt, amíg a végére jutottam. Ki is volt ő valójában? — erre a kérdésre minden olvasónak magának kell megadni a választ. Számomra a fanatizált, militarizált kispolgár, aki szinte öntudatlanul, észrevétlenül vált a náci megsemmisítő gépezet fogaskerekévé.

Az olvasók egy részének szemében Höss bizonyára az igazi pártkatona típusa, aki ideológiai sémákban gondolkodik, vakon megbízik feljebbvalóiban, egy pillanatra sem kételkedik, nem mérlegel, hanem maximálisan teljesíti parancsaikat. (Aligha kétséges, hogy a szovjet Vörös Hadseregben kitűnő politikai komisszár vált volna belőle. Az sem kétséges, hogy a francia idegenlégióban is megbecsülték volna. Ha az Egyesült Államokban születik és repülősként szolgál, önként vállalta volna a hirosimai küldetést. Egyik esetben sem tartotta volna magát bűnösnek, hiszen „csak” parancsot teljesített. Más kérdés, hogy a

443 s-