Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-a Műhely a-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM

Gyarmat vasúti megálló 16 km távolságra volt lakóhelyemtől, melyet gyalog lehetett megközelíteni, mivel lovaink a háború áldozatai lettek.

Első utamat, ami a tanév során többször megismétlődött, részletesebben leírom. Augusztus utolsó napján keltünk útra apámmal. Az iskolakezdéshez szükséges holmikat kétfelé osztottuk és a hátunkra erősítetve cipeltük. A Rábán a híd fel volt robbantva, a folyón működő csónakjárattal jutottunk át a túlpartra, innen a vasútállomásig toronyiránt, dűlőutakon, keveset járt, erdősbokros területeken mentünk tovább. A közutakon ekkoriban a közlekedés kevésbé volt biztonságos.

Fél délelőttbe telt, mire fáradtan a vasútállomásra értünk. Ott már csak a beérkező vonatot kellett megvárni. Mondanom sem kell, hogy a vonat ritkán, nem menetrend szerinti pontossággal közlekedett. Az állomásra megérkezett szerelvény furcsa látvány volt, mivel többféle kocsiból állt. Volt köztük személykocsi, nyitott és zárt tehervagon (ez utóbbit tréfásan bocipullmannak nevezték). Amint a vonat az állomáson megállt, a várakozókkal együtt megrohantuk a kocsikat. Az egyik kocsiba nagy nehezen felkapaszkodtunk. Pápáig csak egy helyen, Vaszaron állt meg a szerelvény.

5.1.3. Újra Pápán

Végre megérkeztünk Pápára, ahol a háború miatt a múlt év októbere óta nem jártam. A vasútállomáson és a környékén még látszottak a háború nyomai, a romok nagy részét azonban ekkorra már eltakarították. Az állomás épületéből kilépve, az Esterházy úton végighaladva megpillantottam a Várkertet. Az Esterházy várkastélynál a kerítés több helyen meg volt rongálva, miáltal lehetővé vált a bejárás a városiak előtt korábban elzárt területekre.

A Főtérre érkezve egyre közelebb kerültünk a Szent László utcához. Már újra a jól ismert részeken jártunk. A háborús rombolás szerencsénkre elkerülte az utcánkat, a házakon csak néhol látszottak lövésnyomok.

Az internátusba érve jelentkeztünk Szűcs Dezső tanár úrnál. Együtt örültünk, hogy sikerült túlélni a nagy világégést. Elmondta, hogy a II. emelet szobái a háborús cselekmények következtében lakhatatlanná váltak, helyreállításukig csak kevesebb férőhellyel tud működni az internátus. Majd közölte, hogy továbbra is az első emeleti 5-ös szobában fogok lakni.

A szobámban beraktam a szekrényembe a holmikat és elmentünk a konviktusra. Ott elmondták, hogy indul az étkeztetés. Az étkezéshez a tanévkezdésig,- 43 -