Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-= Forrásközlés s-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. SZÁM

szülők után, hogy étkezőszereket, ékszereket, stb., egymás között mind felosztották, apámékra így 1/3 rész jutott — anyám szerette volna a Baliékra jutott részt megszerezni, és szóban is, írásban is kérte őket, hogy ha eladnák, ajánlják fel néki is, mert ő többet megad értük, mint az idegen, azért, mert így a saját része is fog nyerni értékében. De sohasem kapott tőlük meg semmit, azokat is elpucolták. Különösen a gyémánt garnitúra hozzájuk került részét szerette volna megszerezni, és az étkezőszereket, porcelánokat, de hiába. Mindig kekk, elutasító válaszokat kapott tőlük.

Még Jolán, a Lakiné is írt néki olyat, hogy „Ne gondolja Juliska néni, hogy mi még nem tudjuk magunk is használni”. — Ami a fennhéjázó modort illeti, arra Sarolta néni is mondott egy jót: amit [a] fehérvári ref. tanítónőtől hallott, mikor Polgárdiról bementek Fehérvárra lakni Baliék. A kislányt elvitték az iskolába, és amikor a tanítóné észrevett az osztályban egy addig nem látott kis lányt, megkérdezte:

— Hát te angyalom, ki vagy? — Azt felelte rá:

— Majd megtudja! — Igazán józan ésszel nem lehet megérteni a sorsukat és a maguktartását. De tanulságnak feltétlenül tanulságos a sorsuk.

(Folytatjuk)

390 £■