Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-e Forrásközlés s-Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

bizony édesapánk magyarázta meg, hogy azok mind rokonok, és hogyan azok, és kívánta, hogy kedvesek legyünk velük, mint ahogy ez [a] rokonokhoz illik.

A rokonok leépítése nékem már akkor feltűnt, mikor diákkoromban családtörténészkedtem, és amikor pl. Cecén összeszedtem az anyai atyafiságot és láttam, hogy mennyire olyan fokú rokonunk volt, mint Józsi bácsi és gyerekei és — magyarán mondva — a Molnárok azokra köptek, kivéve az édesanyámat, de azt hiszem neki könnyű volt úgy, mert helyre hozni nem lehet. Jó példa erre az én esetem, mikor technikus koromban Hochaltéknál megismerkedtem Thaly Emillel305, illetve a felségével, és az asszony, hogy bemutathasson az urának, aki akkor a Dunagőz rt.-nek volt a vezérigazgatója és a Duna-parti Dunagőz palotájának az I. emeletét lakták. Az egész Komárom megyei atyafiságot öszszehívták, hogy engem megismerhessenek, soha annyi puszit öreg uraktól nem kaptam, mint akkor, kik, mint rokont öleltek, csókoltak és kézről-kézre adtak.

Igen kedvesek voltak hozzám, az öreg Thaly Emil még az antique festménygyűjteményét is bemutatta nékem, és végigmagyarázta, de bizony én — azt lehet mondani — kerültem a házukat, csak a meghívásokat, és az ezzel kapcsolatos udvariassági látogatásokat végeztem el. Nem akarok rossznyelvű lenni, de meg vagyok győződve, hogy pl. Molnár Béla bácsi, ha akámilyen távoli atyafia lett volna néki Thaly Emil, akinek a neve, azonkívül, hogy előkelő és nagy jövödelmű állása volt, tele volt rakva rendjelekkel, bizony tartotta volna vele a meleg rokoni viszonyt. De hát mi máskép [p]en voltunk nevelve.

Esterházy Móric306 gróffnak], a veszprémi főispánnak én nagyon tetszettem. Volt ugyanis egy fia, Pali, aki korban énhozzám stimmelt. Nagyon

kerületében, a Soroksári út 114. sz. alatti 1848/49-iki Honvéd Menházban dolgozott, ezredesként ment nyugdíjba. 1928-ban már nyugdíjas volt. 1943-ban is Budapesten (a XII. kerületben, a Mese u. 1. szám alatt) lakott. Fiatal korában a Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület tagja volt. Felesége, Dr. Véghelyné Deáky Flóra, a Nemzeti Zenede tanára külföldön is ismert zongoraművész volt. Véghely Aladár bátyja, Béla (sz. 1870. június 6.) állami tisztviselő (pénzügyi irodatiszt) lett. Aladár 1897. április 26-án nem vett részt Véghely Dezső alispán temetésén, hanem levélben fejezte ki részvétét. - Véghely Dezső temetése. = PL 24 (1897) 18. sz. (május 2.) 3-4., STRIHÓ 1897. 321., DREL I.i.a. 103/1899. (IX. 14.) közgy. sz.: Mészöly Gyula és özv. Véghely Endréné fellebbezése a Balassa Antal-féle alapítvány jövedelmének felosztása ellen. - A nagy-kőrösi ev. ref. főgymnasium értesítője az 1900-1901. tanévről. Szerk.: Ádám Gerzson. Nagykőrös, 1901. 8-9., A budapesti egységes hálózat (Budapest és környéke) betűrendes távbeszélő névsora. 1943. január. Bp., 1943. 573.

305 Thaly Emil építészmérnök, az „Első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társaság” magyarországi képviselője, vezérigazgatója, egyben a Mohács-pécsi vasút üzletág-igazgatója. A cég székháza az V. kerület, Rudolf rakpart 3. szám alatt volt. - Budapesti czim- és lakásjegyzék, 1902- 1904. (15. évf.) Bp., é. n. 291.

306 Gróf Esterházy Móric (Csákvár, 1856. szeptember 12. - Bécs, 1900. május 11.) nagybirtokos, 1877-től a pápa-ugodi hitbizomány tulajdonosa és kezelője, királyi kamarás. 1885-1898-= 380 =-