Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-= Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám Dacára, hogy ennyire elővigyázatos volt a szobatűz kiküszöbölése érdekében jó apám, még sem tudta azt elkerülni, ha nem is a hivatalában, hanem a lakásán. A Rozi, a híres szakácsné csinálta a sárga szobában. A reggeli takarításban ugyanis a szakácsné is részt vett, sőt a Rozi ott is hatalmaskodott, és az egész takarítást kancsal, de árgus szemeivel állandóan ellenőrizte, vezényelt és adta a háziasszony-helyettest. Tél volt, még sötét, úgyhogy lámpát kellett gyújtani, és az egyik olyan zöld állólámpát, mint amilyent az Olgi villanyra átalakított, a zongorára tett és az égő lámpát a takarítás miatt nyitva levő ablakon át bezúduló szélvihar feldöntötte, a lámpa nem törött el, de a petróleum kifolyt, mégpedig meggyulladva folyt széjjel a zongorán, ami azonnal tüzet fogott. Rozi azonban ekkor is észnél volt, a lámpát azonnal lekapta a zongoráról, eloltotta és biztonságba helyezte a ki nem ömlött petróleumot, az égő zongorát pedig a szoba összegöngyölt szőnyegével hirtelen eloltotta. Dacára, hogy gyorsan és ügyesen csinálta, de a politúros zongorafedő elszenesedett úgy, hogy a zongora a Kurcz (annak a Kurcznak az apjához, akinek Almádiban villája van) zongoracsinálóhoz került, aki azután rendbe hozta.288 1943 év nyarán találkoztam Almádiba ezzel a fiatal Kurczal, aki bizony már 80 éven felüli öregember, aki mikor ráköszöntem, megállóit és megkérdezte, hogy ki vagyok. Igen megörült a nevem hallatára és kérdezte, hogy lehet az, hogy megismertem őt. Mire én mondtam: — Hát hogyne ismerném meg én a fiatal Kurczot. — Ettől meg azután teljesen oda volt, hogy mióta nem hallotta ő ezt a megszólítást, pedig milyen hosszú ideig ez volt a neve, mert az édesapja is hosszú időt élt és kért, hogy legalább még egyszer mondjam neki, hogy „fiatal Kurcz”. Jó érzéssel többször megismételtem velük kapcsolatos kis történetkét elmondása kapcsán. Az elégett zongorafedélre és a félig elégett zongorabillentyűre való lehajtó fedéllel kapcsolatos zongorajavításra is emlékezett. Az almádi zongoránknak is ismerte a történetét, az is tőlük való volt. A számláját tavaly, 1944-ben selejteztem ki. Ez a Rozi különben érdekes családi ruhadarab volt, ismerte mindenki, jó és rossz oldalát egyaránt. Vagy 15 évet szolgált a szüleimnél, de nem egyfolytában. 288 Kurcz/Kurtz Gyula zonkorakészítő, -hangoló és -kölcsönző az 1890-es években és az 1900-as évek elején Veszprémben zongora-raktárat tartott fenn, 1907-ben, de még 1915-ben is Pápán, a Fő téren volt üzlete. 1897. június 19-én este, amikor Krausz Adél, a New York-i opera szerződéses tagja, Veszprém város szülötte adott koncertet, Kurcz veszprémi raktárából Schneider-féle zongorát kölcsönöztek a szervezők. - A veszprémi vonós-négyes társulat... = VFH 17 (1897) 25. sz. (június 19.) 3., Pápai útmutató. = PV 2 (1907) 33. sz. (augusztus 18.) 7., Kurtz Gyula ajánlja... = PV 10 (1915) 48. sz. (november 28.) 6. = 374 =-
