Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-s Forrásközlés ®Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM

Édesapám politikai és közéleti szereplését szerettem volna feldolgozni, el is mentem Hóman Bálinthoz259 260, hogy adja ki nékem a lakásomra a 60-as 70-es és 80-as évek veszprémi újságjait a Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, de a világháború miatt — mert meg akarják menteni — decentralizálták250, és ami esetleg kéznél van, azt meg praecedens miatt szintén a háborúra való hivatkozással lakásra nem adják ki. így ez emiatt elmaradt — vagy végleg, vagy pedig egy jó időre. Ez a jó Istentől függ, hogy megérjük-e a világháború végét, és ha igen, akkor milyen állapotban lesznek. A tudományos működése ugyanis életrajzaiban és a Történelmi Társulat által rendezett emlékünnepélyen magtartott Emlékbeszédben (Géressy Kálmán [által]) fel vannak dolgozva.

Azért mondtam el ezeket a családi életben borúsnak tekinthető dolgokat, mert talán hihetetlennek is tetszenek. Az a korszak, melynek már én voltam a tanúja, mint gyermek, és később amiket a nálam sokkal idősebb, de édesapám alatt szolgáló uraktól hallottam — mert ez olyan derűs, olyan szép, olyan Istenáldotta harmonikus volt —, hogy talán mesébe illőnek tetszene [k], az előzmények [ismerete] nélkül. Megszenvedtek és megdolgoztak a szüleim azért a szép pozícióért, amit betöltötték, megdolgoztak azért az otthonért, melyet gyermekeiknek nyújtottak, megadták ifjúságukban az árát annak a közszeretetnek és tiszteletnek, melyet úgy a közéletben, társadalomban és a rokonság körében betöltötték.

Mint ahogy írtam, V.-ikes gimnazista koromig laktunk a vármegyeházai alispáni lakásban. Ebben a lakásban én csak derűt, vidámságot, ünneplést és ünnepeltetést láttam, leszámítva azokat az eseteket, mikor családi gyász vonult át a házunk felett. De ezeket is a család nem jajveszékelve, hanem csendes magába szállással, imádkozással élte át. Minél nagyobb volt a fájdalom és szomorúság, annál némábbak voltak a családtagok. Azt lehet mondani, [hogy] mindenki suttogva beszélt, nehogy a másikat, vagy annak fájdalmát hangos szóval

259 Hóman Bálint (Budapest, 1885. december 29. - Vác, 1951. június 2.) politikus, a Horthykorszak meghatározó történésze, egyetemi tanár. 1929-től az MTA levelező, majd rendes tagja (1945-ben kizárták), egyúttal 1933-1945 között az Akadémia igazgatósági tagja. 1932-1938, illetve 1939-1942 között Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere, 1933-től 1944-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. 1932-1945 között Székesfehérvár nemzetgyűlési képviselője. A Magyar Nemzeti Múzeumot 1923-tól igazgatta. Németbarát, antiszemita és szovjetellenes magatartása miatt 1945-ben letartóztatták, a Népbíróság 1946-ban koncepciós perben mint háborús bűnöst életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, a rossz körülmények miatt a váci börtönben hunyt el. A Fővárosi Törvényszék 2015-ben rehabilitálta: bűncselekmény hiányában felmentette a háborús bűnös vád alól. A politikai viták kereszttüzébe került Magyar Tudományos Akadémia mindmáig nem fogadta vissza tagjai sorába!

260 A MNM anyagát részben vidékre menekítették.-= 362 s-