Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-s Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

nékik. De arra már nem gondoltak — különösen Molnár Imréné Hermán Julianna —, hogy a fiataloknak nem ott kell kezdeni, ahol az öregek akkor tartottak, mikor fiúk házasodik. Azt tudom, hogy az édesapám bútorokat vitt a szüleitől az új otthonba, mert hiszen még én is használom azokat, egészen bizonyos, hogy az édesanyám is vitt annyi bútort a házhoz, amennyire szükségük volt, de nem lehettek oly nívójúak, mert egy bútorunkról sem hallottam [a] szüleimtől sohasem, hogy azok Molnár eredetűek. Ágy [ban] és fehérneműbe [n], toliban, stb. azonban már hallottam sokszor az anyámtól, hogy azt meg azt még stafirungba kaptam, vagy örököltem szüleimtől. Ezeket azért említem meg, mert később a rendezésnél ezek szóba kerültek.

Véghelyék azon az állásponton voltak, hogy a fiataloknak kezdeni kell az életet. A berendezkedésnél segítségükre voltak — a továbbiakban járjanak a maguk lábán. A házunknál mindig szívesen látták őket, amivel éltek is, hiszen az anyám szájából hallottam, hogy nem volt nap, hogy férje az édesanyját fel ne kereste volna. Azzal segítettek a háztartásunkon, hogy a házuknál mindig szívesen ehették az ebédjüket is, meg a vacsorájukat is, de apanázst a Véghelyek a fiataloknak nem adtak. A Molnárék sem adtak apanázst, de mégis ők voltak a panaszosok a fiatalok anyagi helyzetét illetőleg, de arra [nem] gondoltak, hogy azon segítsenek. Ők úgy képzelték, hogy lányukat hozzájuk adták, igen szép, parádézzanak vele, a szépsége megérdemli és köszönjék meg, hogy ilyen szép menyük lehet. Persze, ezek nem a házasság elején jöttek ki, hanem később.

A Molnárné már abban is valami komplottot249 látott, hogy az első gyermek nem Fehérváron, hanem Veszprémben született meg. A paplan-históriát már elmondtam. Talán az akart az ő részéről anyagi segítség lenni, hogy a gyerek születésével kapcsolatos kiadásokat leveszi a fiatalok válláról, de ezt már Véghely Imréék megtették. De arra viszont nem gondolt, hogy időbe [n] vigye [a] lányát Fehérvárra és ne hagyja az utolsó időre az utazást. Egyszóval: akarata volt, de hogy a fiatalokon úgy segítsen, ahogy az nékik jó, arra sohasem gondolt, hanem azt szerette volna, hogy azok az életüket úgy éljék, ahogy azt ő eltervezte, és ahogy ő azt kívánja.

Anyagias természetű nő lehetett, de nem csak ő, hanem az egész családja, mert a nyáron találtam egy olyan levelet, melyet az édesanyám írt az édesapjának, Molnár Imrének akkor, amikor ő már özvegyember volt, hogy ne vonja meg az öccsétől, [a] szintén Molnár Imrétől a tanulmányaihoz szükséges

249 Komplott (német) = összeesküvés, cselszövés

= 356 s-