Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

s Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám

közélethez is nagy érzéke volt, sőt, amint hallottam, az országos politikába is belebeszélt, a férje rokonságát nagyszerűen ki is használta a saját szűkebb Véghely családjának az emelésére. Három gyermeke volt, Dezső, Zoltán és Jolán. Gyermekeiért és férjéért élt-halt, és harcolt értük. Szép lakásuk, úri házuk és előkelő körük volt. A konyhájuk is híres volt.

Véghely Imrének értékes könyvtára is volt, de feleségének volt külön saját szépirodalmi könyvtára. Azok a magas, négyszögletes könyvállványok (2 db), melyek Almádiban a padláson voltak, azok voltak a könyvtárának a tartói. Édesanyámtól hallottam, hogy — dacára annak, hogy nyitott állványok voltak —, Pázmándy Karolina a könyveit nagy rendben tartotta, féltve őrizte. Senkinek azt megközelíteni nem volt szabad, kivétel csak a Kopácsy Árpád214 volt, aki már gyermekkorában és később is szabadon turkálhatott a könyvei között, sőt, adott neki elvitelre is a könyveiből. Bútorzatuk is szép volt, hiszen többet örököltek szüleim is tőlük, használták a lakásukban, sőt, egy szalongamitúra is tőlük volt.

Ebben a környezetben nőtt és nevelkedett édesapám. A nevelésükre a szülők igen sokat adtak. A szabadságharc és az elnyomatás korszaka kiváltotta [a] középosztálybeliek] szüleiből azt, hogy gyermekeik jövője érdekében sokat foglalkozzanak velük, és mentül magasabb képzettséget és műveltséget szerezzenek nékik. Latinul, görögül, németül már otthon, a szülői házban [megtanult]. Olyan magas fokra emelkedett édesapám tudása, hogy az iskolában már annak csak a babérait aratta. Már diák korában elkezdett a történelemmel és annak segédtudományával, a paleográfiával215 foglalkozni, valamint a növénytan is kedves stúdiuma volt, és mindkettőhöz a haláláig hű maradt.

Kopácsy Árpád szabadelvű politikus, országgyűlési képviselő. Budapesten született 1854. június 11-én. Középfokú tanulmányait Veszprémben és Budapesten végezte, majd az egyetemen jogot tanult. 1874-től Veszprém megyei tiszteletbeli aljegyző, 1875-ben második aljegyző, 1876- ban első aljegyző. Később a megyei árvaszék jegyzője és ülnöke, majd megyei főpénztámok. 1887-ben szabadelvű programmal választották meg a nagyvázsonyi kerület országgyűlési képviselőjének. 1892-ben dr. Óvári Ferenc javára visszalépett, ugyanekkor eladta veszprémi komakúti házát, melyet honvédségi laktanyává alakítottak át. A megyeszékhely és a megye közéletében fontos szerepet játszott. Virilisként tagja volt a veszprémi képviselő-testületnek, elnöke a Veszprémi Önkéntes Tűzoltó Egyletnek, alapító tagja a Dunántúli Közmívelődési Egyesületnek. - A veszprémi önkéntes tűzoltó egylet tagjainak névsora. = Veszprém 7 (1881) 42. sz. (október 9.) [2.], - Az első vidéki dunántúli kultur egyesület. = PL 18 (1891) 32. sz. (augusztus 9.) 132., - Választási mozgalmak. = PL 19 (1892) 3. sz. (január 17.) 9., STURM 1888. 248., MOLNÁR 2005. 33-37.

215 paleográfia (görög) « írástörténet; a paleográfia szó a görög naXaióq (palaiosz) és Ypáipeiv (graphein) összetételéből ered, szó szerint régi írást jelent; a 18-20. században a paleográfiát történeti segédtudománynak tekintették. A történész mesterségbeli tudásának fontos része volt a középkori és újkori latin oklevelek, iratok olvasása és értelmezése.-s 345 s-