Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-e Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM

magyar köznemesség mennyire hű volt a földhöz, a röghöz, melyről nyugodtan el lehet mondani, hogy „ápol és eltakar”.

A földünk haszonbérleti dolgában jártam ott, velem jött Cseresnyés Józsi is. Kocsin mentünk és ekkor eszembe jutott, hogy kisgyermek koromban édesapámmal gyakran tettem meg ezt az utat, [a]ki Veszprémből Almádiba járt úgy legalább hetenként egyszer. Több alkalommal megállít[tjatta a kocsit a szabadi temető mellett, az országút ugyanis amellett vezet el. Leszállt, kézen fogva oda vezetett öregapja, Véghely József sírjához. Jól emlékezem, kis sírkert volt vaskerítéssel körülvéve, és sötétszürke, ember magasságú sírkővel (négyszögletű oszlop[pal]) ellátva. Rajta Véghely József és évszámok, felírás. Mindig megálltunk a sírnál, édesapám magában imádkozott pár percig. Azután visszamentünk a kocsira166.

Egy alkalommal egy ilyen temető-látogatásnál édesapám imádkozás helyett éktelenül felháborodott, szidott valami vén gazembert, megbízhatatlan tolvajnak nevezte. Én nem mertem kérdezni haragja okát, utólag azt hiszem, hogy előzőleg rendetlenséget állapíthatott meg a síron, és valamelyik Szentkirályszabadján lakó rokonát bízhatta meg annak megcsinálásával. A megbízott valószínűleg jelentette a rendbe hozást és annak költségeit behajtotta az apámon, aki valószínűleg az expensnota167 kiegyenlítésén kívül nagyon megköszönte a fáradságot és rokoni kézszorításokkal jutalmazta a jó rokont. Most azután meggyőződött arról, hogy „palira” fogták: a pénz oda, de a síron a munka nincs elvégezve.

Józsit annyira érdekelte a dolog, hogy azt mondta, szálljunk le, nézzük meg közös ősünk sírját. Le is szálltunk a kocsiról, de bizony nem találtuk meg. Bementünk a községházára, a jegyző mellénk adta a húsvágó ellenőrt, aki állítólag a legjobban ismeri a ref. temetőt. Visszamentünk a temetőbe, kerestük Véghely József sírját, de bizony akkor sem találtuk meg. Valószínűleg tartom, hogy Véghely Dániel vagy valamelyik utóda eladta a sírkövet, mert bizony édesapánk halála után mi sohasem jártunk a szentkirály szabadjai temetőben. Eddig a történet nem nagyon épületes, de ezen sírkert keresése közben megtaláltuk a két Véghely István és családjaik sírját. Egyszóval: Véghely József szülei és nagyszülei sírját. Közel vannak egymáshoz. Kerítés nélküli sírok vöröskő (lapos, széles) síremlékekkel. írott betűkkel vésve a nevek. Természetesen, mivel régiek, tehát kopott állapotban. Azt hiszem, kevés olyan magyar él a földön, aki

166 helyesen: kocsihoz

167 expensnota (latin) = költségszámla- 334