Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM Amikor Molnár Imre megnősült, Fehérváron volt a hivatala, így oda vitte a feleségét. De dacára, hogy Fehérváron volt lakásuk, az otthonuknak Cecét tartották, ha hazamentek, Cecére mentek haza. Pedig ott egyszerű házuk lehetett, mert gyermekkoromban sokat megfordultam Cecén, hol mindig sok úri ház volt, és egyre sem mondták, hogy ez vagy a másik volt valaha valamelyik ősünknek a háza. A cecei Molnár házat Lajos bácsi építette, anyám testvérbátyja, aki, amikor a szeme megromlott és az ügyvédséget (Székesfehérváron) abbahagyta, az irodáját átadta Béla bácsinak, az ő testvérbátyjának, és ő a feleségével és családjával kiment Cecére gazdálkodni. Molnár Imréék Székesfehérváron bérelt lakásban laktak. Az édesanyám is ott született 1850. szeptember 12-én.150 Az a ház, amelyikben született, ma is megvan, egy nagy emeletes ház, sarokház, Pokolnak hívták. Ebben a házban igen soká lakhattak, mert Battáék is abban laktak, és Kolossváry Endréné[től,] Lingi nénitől hallottam, hogy ők is onnan jöttek Veszprémbe lakni. Akkor persze az édesanyám már régen asszony volt Veszprémben. Molnárék pedig még ott maradtak. Sokat emlegette az öreganyámat, hogy szép asszony volt, és igen jó háziasszony, de rettenetesen hangos és rossz természetű, nagy akaratú nő. Elmondta, hogy egyik májusi napon a macskák tépdestek egy nyers sonkát az udvarban. Molnár Imréné nagy patáliát csinált a folyosóról, hogy úgy kell annak a rendetlen háziasszonynak, aki nem tartja zár alatt az éléskamráját, megérdemli, hogy a macskák egyék meg a sonkáját. Kergette a lakók feleségét, hogy nézzenek utána, kinek a sonkája. A nagy zajra ugyanis mindenki kinézett, de senki sem mozgott a sonkájának utána nézni, mert mindenki tudta, hogy egyikőj üknek sincs sonka a speizába, az csak a Molnár Iméréné speizából kerülhetett a macskák karmai közé. Kuncogva hagyták egy darabig hangoskodni és csak később szólalt meg az egyik, hogy jó lenne, ha a nemzetes asszony nézne utána az éléskamrájának és állapítaná meg, hogy onnan nem hiányzik-e egy sonka. A lakók nevetve állapították meg, hogy az ő sonkáját tépdesték a macskák, mert Molnár Imréné napokig nem volt látható és hallható az eset után. 150 1852. (és nem 1850.) szeptember 12.: Nemes Molnár Imre ügyvéd és Herman [sic!] Juliánná asszonyság Juliánná nevű gyermekének a keresztelési dátuma. A születés időpontját ekkor még nem jegyezték fel. Keresztszülők: tekintetes Nagy Károly, tekintetes Szluha Benedek, tekintetes Nagy Boldizsár és Andrási Katalin. Keresztelte Nagy István lelkész. - Székesfehérvári református vegyes anyakönyv 1825-1854. MNL Mikrofilmtár A 1646 d.- 329 *■
