Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 3-4. szám

-a Forrásközlés *­Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám felügyelete mellett a veszprémi Plosszer sétányon sétáltattak bennünket, már messziről észrevették, hogy ott sétál, és velünk szemben jön Krauss Ármin. Ez egy öreg, magas, szikár zsidó volt, fehér hajjal és fehér szakállal. Erre elkezdtek nékem dumálni, hogy ennek kezet kell csókolnom. Krauss Ármin a legnagyobb könyvkereskedő és nyomdatulajdonos volt Veszprémben, apámnak nagy tisz­telője. De végeredményben egy öreg zsidó. Nővéreim a köszöntést úgy rendez­ték, hogy megálljon velünk beszélgetni, mire én tényleg kezet csókoltam néki. Alighogy elváltunk, persze volt nagy rihegés-röhögés testvéreim között, hogy Szász Domokosnak nem csókoltam kezet, de egy öreg veszprémi zsidónak meg kezet csókolok. így gúnyoltak. Ebédnél is előhozták az esetet. Nagy kacagás volt rovásomra, de apám az­után kimondta a végleges szentenciát, hogy fiú férfinak, ha az pap, és ha az öreg is, ne csókoljon kezet. így lett szentesítve az almádi önálló akcióm. Ha nővéreim nem csinálják velem ezt a tréfának szánt jelenetet az öreg Kraussal, talán még ma is, mint szégyenletes vagy szégyellni való tény élne bennem a Szász Domokossal elkövetett tiszteletlenségem. így azonban igazolva lettem. Többször tapasztaltam az életben, sőt a hivatalai pályámon is, hogy bizonyos cselekedeteimet, döntéseimet először furcsának, helytelennek, vagy nem he­lyén valónak találták, vagy képzelték, de mindig, sokszor igen hamar, igazolt az idő, sőt, később azért nőtt meg már fiatal koromban is a tekintélyem, hogy helyes megoldásokat olyan korán találtam meg, mikor a legtöbben azt még he­lyeselni sem tudták. Különösen az első világháborúban, mikor felelősségem tu­datában mindig azonnal és önállóan rendelkeztem és cselekedtem, sokat hasz­náltam hazámnak és nemzetemnek ezzel az Isten adta képességemmel. Az ilyen Szász Domokos-, Krauss Ármin-féle heccek és esetek nem voltak egyedülállóak a családunkban, de soha semmiféle rossz érzés nem maradt visz­­sza bennünk bármelyikünk rovására is zajlott az le. Ezt is a helyes szülői befo­lyásolásnak tulajdonítom. Amikor valamiről nevezetes ember járt nálunk, a szüléink mindig elmagyarázták előzetesen, vagy utólag, hogy az illető miért híres, miről nevezetes, vagy az emelkedésének, elért eredményeinek a történe­tét. Például igen érdekelt Vámbéri Ármin85 élete. Ő nyáron volt nálunk Almá­diban. Annyira tetszett neki a hely, hogy azt mondta, hogy ha ő itt lehetne, folyton dolgozna, mert a helyünk szépsége, a verandánkról a kilátás oly gyö-85 Vámbéry Ármin (eredetileg Wamberger Hermann) (Szentgyörgy, 1832. március 19. - Bp., 1913. szeptember 15.) magyar orientalista, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. H= 298 S-

Next

/
Thumbnails
Contents