Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-s Forrásközlés s-Acta Papensia XVIII (2018) 3-4. SZÁM tanúvallomási jegyzőkönyveket, bizony ott mindenki azt vallotta, hogy az mindig Végheliusoknak a nemesi háza volt. Ezeket az iratokat később az Országos Levéltárban is láttam, technikus koromban másodpéldányban. Hosszú ideig tartó per volt, de a ház az megmaradt. Nem úgy, mint a várban levő két Véghely ház, azokat elvették a család kezéről, de majd erről az ellenreformációval kapcsolatban fogok megemlékezni.31 [A MEGYEHÁZI ALISPÁNI LAKÁSRÓL] Gyermekkori emlékeim, melyek lakáshoz, mint szülői házhoz fűznek, azok a vármegyeházán levő alispáni hivatalos lakás, és az előbb említett Szabadi utcai ház körül csoportosulnak. A veszprémi vármegyeházát az édesapám energiája hívta életre.32 Erről is majd külön írok. A múlt télen olvastam át a helyi lapok cikkeit ezekről az időkről. Majd édesapám életével kapcsolatban fogom azt megörökíteni, hogy mennyi küzdelmébe került ennek a létrehozása. Szüleim voltak ennek a hivatalos lakásnak az első lakói. Édesapám az ő emelkedésének küzdelmét eddig már mind megharcolta, a tudományos világban, a közéletben, és az egyházi munkában nevét megalapozta, tekintélye tetőfokon volt úgy, hogy minden tényező büszke volt rá. Soha nem hallottam, hogy valaki is rossz néven vette volna szüleimtől, hogy oly szépen és ízlésesen rendezték be lakásunkat. Az mintául szolgált bármelyik sokgyermekes, reprezentációs állású és amellett tudós köztisztviselő hivatalos lakásának. Hogy olyan szép és harmonikus volt a lakás berendezése, azt hiszem, annak egyik oka az volt, hogy szüleim a régi bútorokból csak a szép és reprezentációs darabokat vitték oda és [a] sok új bútort rendelésre — tehát a szobákhoz méret szerint — csináltatták. 1886-ban költöztünk a megyeházára. Erre az aktusra nem emlékezem. Bizonyára nem működtem közre, hiszen csak 4 éves voltam. Az első évek rám nézve elég eseménytelenül telhettek el, mert nem igen rögződtek meg bennem 20.). - Vő. LUKCSICS-PFEIFFER1933. 61-63., 92-94- - Veszprém földesurai, a püspök és káptalan a nemeseket nem tiltotta ki a városból, azok a 18. században és a 19. század első felében külön önkormányzatba, nemesi községbe tömörültek. Ennek működéséről lásd: HUDI1993. 311696-ban Veszprémben a vár alatt 207 házat írtak össze, a tulajdonosok közé tartozott nemes Véghbeli Péter és nemes Véghbeli András. Vö. LUKCSICS-PFEIFFER 1933. 20. A család egyik várbeli házát vette el Bíró Márton, a másik elvételéről nem tud a szakirodalom. 32 A veszprémi új vármegyeházát Kiss István (1857-1902) budapesti építész tervezte, Kéler Napóleon budapesti vállalkozó számos helyi mester bevonásával kivitelezte, 1887. november 24- én avatták fel. Építés-történetét feldolgozta SOMFAI 1987. 273 =-
