Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)
2018 / 3-4. szám
-e Forrásközlés =Acta Papensia xviii (2018) 3-4. szám A református vallását megtartó família szabadi ága a településről vette a „szentkirályszabadjai” nemesi előnevet, melyet 19. század második, 20. század első felében előszeretettel használt, hangsúlyozva, hogy a Véghelyek egy „ősi magyar nemesi család” leszármazottai.4 A család képzettebb tagjai a XIX-XX. században vármegyei hivatalt is vállaltak. A memoáríró Véghely Dezső nagyapja, Véghely Imre, és édesapja, Véghely Dezső is a vármegye szolgálatába állt. Véghely Imre (Szentkirályszabadja, 1809-Veszprém, 1885. március 27.) Szentkirályszabadján, majd 1822-1836 között Pápán, a református kollégiumban tanult. 1836-ban Kömlődön volt tanító, ezután ügyvédi diplomát szerzett és Veszprémben telepedett le. 1840. október 12-től Veszprém megye becsületbeli ügyésze, 1843. október 17-től táblabírája. 1848 előtt részt vett a vármegyei közgyűlés, 1848-1849-ben a Veszprém Vármegyei Állandó Bizottmány munkájában. Jelen volt a Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadó 1849. május 26-i bízottmányi ülésen is. Az 1849. július 16-i Veszprém városi tisztújításon városi bíróvá választották. 1856-ban cs. királyi úrbéri ügyeket intézésével bízták meg. Az alkotmányosság visszatértével, i860, december 29-én Veszprém vármegye levéltárnokává választották, 1861. április 2-án az úrbéri és tagosítási ügyekben eljáró hivatalnokként alispánhelyettesi jogkörrel ruházták fel. 1865-ben Fiáth Ferenc főispán vármegyei ügyésznek akarta kinevezni, de a felkérést azon elvi okból elutasította, hogy a tisztikart a megyegyülésnek kell megválasztania. 1866-ban, a nagy éhínség idején a Veszprém Megyei Központi Inségügyi Bizottmány tagjaként tevékenykedett. 1867-1872 között Veszprém vármegye alispánja volt. 1875-ben Veszprém város ügyésze, a képviselőtestület tagja, a városi jogügyi szakbizottság elnöke, hivatalból a városi árvaszéknek is tagja. 1871-től a Veszprémi Református Egyházmegye segédgondnoka, korábban tanácsbírája. 1860-ban egyházmegyei tanácsbíró, amikor a Dunántúli Református Egyházkerület számvevőjeként újraválasztották, megerősítették hivatalában. Az 1850- es években számvevőként nagymértékben segítette Nagy Mihály püspököt, hogy a pápai református gimnázium visszakaphassa a nyilvános jogot. A megyegyűlés, a megye központi választmányának, árvaszékének, szakbizottságainak munkájában tevékenyen részt vett. A dunántúli egyházkerület Jogügyi Bizottságának haláláig ellátta az elnöki teendőit. A Veszprémmegyei Gazdasági Egyletnek évtizedeken át tevékeny tagja volt, időnként az igazgatótanács 4 A család karriertörténetéről önálló tanulmányban kívánunk foglalkozni, itt csak a legszükségesebb adatokat közöljük.-s 264
