Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

s Szemle =Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

édesapja testvéreinek a születés sorrendjében való felsorolása a 28. oldalon helyes, akkor a táblázatbeli sorrendjük hibás. Azt is csak kikövetkeztetni lehet [17.], hogy a szerző Debrecenben látta meg a napvilágot. Egyébként a kötet egészére jellemző, hogy az egész életében történeti tényekkel, személyekkel, eseményekkel foglalkozó történész saját visszaemlékezése írásakor nagyvonalúan bánik a kronológiával. Ezért az olvasónak azt ajánlom, hogy először olvassa el a Ormos életrajzát egy megbízható életrajzi lexikonban, s csak utána kezdje el a kötet olvasását.)

Ormos Mária gyermekkora szerencsésen alakult, hiszen anyagi biztonságban, szeretetteljes családi légkörben nőtt fel, bár a prűdnek is nevezhető polgári család a házastársi nézeteltéréseket nem a gyermekek előtt tisztázta, így azokat nem tanította meg konfliktuskezelésre, „veszekedni és kibékülni” (48.), s a nemi és szexuális felvilágosítással is adós maradt. Az utóbbi a kortársi csoport egy fiútagjára, Pityura hárult. A lutheránus anya és a katolikus apa nem volt vallásos, a Svetits lányiskolába járó szerző vallásos hitét sem az apácatanárok, sem a gyóntató páterek nem tudták elmélyíteni, így később könnyen elfogadta a materialista létértelmezést és a marxizmusleninizmus ideológiáját, melyhez mindvégig hű maradt. E viszonyról, világnézeti fejlődéséről meglehetősen keveset tudunk meg. Megtudjuk például, hogy a második világháborús óvóhelyi élmények hatására később nem lelkesedett a „felvonulásokért, demonstrációkért” (61.), az egymást követő sokkhatások miatt átmenetileg nagy templomba járó lett, de a bibliával kapcsolatban erős kételyei támadtak. 15-16 éves korában barátkozott Pityuval, aki „még Marx tanítását is ismerte” (76.). A kommunista ideológiával egyetemi hallgatóként ismerkedett meg, kritikusan tekintett rá — nem hitt a propagandában, Marx osztályelméletében, a politikai perek vádpontjaiban —, de hallgatott, és a „túlélésre spekuláló, opportunista, megalkuvó csoportba” (95.) tartozott. Későbbi pályáján is kritikus szemmel tekintett a „létező szocializmusra”. Idősödve sem lett vallásos. Memoárját is a vallási vigasz reménye nélkül zárja.

Debrecen városa adta számára az egész életre szóló útravalót. A város egyeteme tette lehetővé, hogy párhuzamosan tanuljon az egyetem gyakorló gimnáziumának VIII. osztályában (mint magántanuló) és az egyetem első évfolyamán (mint rendkívüli bölcsész), aminek következtében érettségi után rögtön az egyetem II. évfolyamára iratkozhat be, melynek második félévét bizonyos — az olvasó számára ki nem fejtett — „magánéleti okokból” a budapesti Pázmányon végezte. Mire visszatért, már egészen más légkör várta, melyet érzékletesen mutat be. Debrecenben magyar-történelem szakon végzett (nem írja, hogy 1952-ben), kedves tanára Szabó István volt, aki harmadikban demonstrátori, negyedikben már oktatói feladatokkal is megbízta. A XX. századi egyetemes történet tanítását bízta rá, mellyel történészi pályájának

he 193 =-