Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-a Újraolvasó s-Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

helyre zárni s láncra verni nem szabad; elég azt őrizet alá adni, mi a tömlőétől nagyon különbözik. Nem szabad egy csekélységben bűnhődöttet oly foglyok közé tenni, kiknek gonoszságai szorosabb büntetést kívánnak, mert a bezárásnak is meg kell az elsőbbet az utóbbiaktól különböztetni, ne alkosson a társaság demoralizáló iskolákat! Nem szabad az embert sötét, mocskos, mérges párolatokkal s bogarakkal rakott üregekbe zárni; ha ugyan senkitől, míg él, az egészségre annyira szükséges napvilágot, s szabad levegőt elzárni nem lehet. Tisztelje a társaság még a kötelességéről elfeledkezett polgárban is az emberiséget. Nem szabad végre az életben maradandó emberiségre nézve a halálos büntetéssel oly hosszadalmas szertartásokat kötni egybe, mely fásítsa az emberi kebelt. Menjen végbe a kivégzés minél hamarább, minél célszerűbben. Igaz, vannak oly bűnök, melyek kínzással végezik ki az embert, s igazságos, hogy aki kínzással ölt, kínzással ölettessék meg. Hanem az emberiség a megmaradtak tisztelete, a kínzást eltöröltetni óhajtja, mint a melynek látása elvadítja a nézőt, letapodja az érzéseket, s több borzalmat szül a törvénytől, mint tiszteletet az iránt. Hát azon hazánkban divatozó szokásról, mely szerint a felfüggesztett gonosztevő több esztendőkön keresztül, míg az idő vas fogai kötelét el nem rágják, mint valamely rém kinn lógani hagyatik, mit szóljak? hallgatok.

Alig van oly valami intézet az életben, melyre a philosophiának, az észtannak oly nagy s közvetlen befolyása lett volna, mint a büntető törvény. Alig van egy százada, hogy a bevádoltatott egyszerre rabláncokba veretett, tömlöcbe hurcoltatott, s egy fedetlen veremben a minden nyavalya fészkében hónapokon keresztül sínlődött, míg meghallgattatott, s ha talán a vádló személyénél fogva gyanús volt, a bevádoltatott ártatlan, kifeszí[t]tetett ez a kínpadra, s vallotta rakásra azon bűnöket, melyek talán soha gondolatjában sem voltak. Ekkor kimondatván a halálos ítélet, a baromi durvaság nem elégedett meg a nyomorult kivégzésével, hanem előbb tagjait elkoncolván, szemeitől órától,11 nyelvétől stb. megfosztván sokára taszított szívébe egy gyilkot, mely ezen bárdolatlansághoz képest jótétemény volt. Mindezek elmúltak, lerontattak a nyomorultak örökös kínzására épült lovagvárak, a betemetett vermek helyébe tömlöcök épít[t]ettek, némely bűnök egészen eltűntek a többiek sorából, az Isten vagy Mária káromlásért sujtolt12 rettentő büntetés (nyelvkihúzás), ha most gyakoroltatnék, [a] Bakony legdurvább fiát is borzalommal töltené el; hát a boszorkány-, az eretnek égetések? sok büntetés nemei is egészen elenyésztek, mint például a

11 orrától

12 sújtott-s 184 5-