Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-s Kisebb Közlemények s-Acta Papensia XVIII (2018) 1-2. SZÁM A következő alfejezetek a munkából adódó jogviszonyokat taglalják. Elsőként a napszámosi jogviszonyt. A jogviszonyra vonatkozó törvényi szabályozások (mindkét fél jogai és kötelességei) után a Szerző ismerteti azokat a szempontokat, amelyek életben tartották ezt a munkavégzési formát, jellemzi a szerződéskötés­sel létrejött munkakapcsolatot, amelyben nagy jelentősége volt a bizalomnak. Második az aratási jogviszony, amely különös jelentőségűnek mondható Sárke­resztesen is. A rájuk vonatkozó jogszabályokat és törvényeket mutatja be a Szerző, tisztázva minden bizonytalanságot, amely a néprajzi szakirodalomban ezzel kapcsolatban (törvények, szerződések, egyéb rendelkezések) fellelhető. Az uradalomban összesen tizenegy jogviszony jött létre az aratócsapattal, ill. az ara­tócsapat tagjai között. A törvényi szabályozásról az aratók nagyon keveset tud­tak, irányadónak, kötelezőnek a jogszokást tekintették. Harmadik a cséplés jogviszonyai. A cséplőgépek megjelenése és korszerűvé válása szervezett munkacsapat foglalkoztatását igényelte. A cséplési munkavi­szonyra jogszabály vonatkozott, de a gazda és a munkások között csak szóbeli szerződés létezett. A parasztgazdaságokban a gazdasági bérmunkán kívül élt a kölcsönmunka, társas munka, az összesegítés, vagyis kaláka, amely a viszonos­ság jegyében történt. Mellette létezett a ledolgozásos munka, amely az eltérő gaz­dasági erejű személyek, családok között jött létre, amikor valamilyen tartozást munkával egyenlítettek ki, gyakran nélkülözve az arányosságot. Tekintélyes részét képezi ennek a nagy fejezetnek a székesfehérvári vásárok, piacok jogviszonyait tárgyaló rész. A Szerző jogi oldalról világítja meg a vásárt, ismerteti Fejér vármegye vásárokra vonatkozó szabályrendeleteit, amelyeket ki­egészítettek Székesfehérvár törvényhatósága által. Az áruféleségek mellett be­mutatja a vásárok jellegzetes alakjait (cenzár, kupec, hajcsár, disznókereskedő), az alkut, az üzletkötést, ennek összetett lefolyását. Foglalkozik az állathajtás sza­bályaival, a hajtási útvonalakkal. Színes, megjelenítő erejű a vásári komédiások bemutatása. Megismertet annak a vizsgálatnak az eredményével, amely rámutat az árucserének Sárkeresztes életében játszott szerepére, a tájak közötti munka­­megosztásban való részvételére. Ezt követően a Szerző a szerdai és szombati szé­kesfehérvári piacok világát tárja fel, sokféle árujával és árusával, ahova Sárke­resztesről tejet, valamint tejhasznot, továbbá zöldségféléket, a kapások közül ku­koricát, krumplit vittek. Az árucserében az állatvásárok a férfiak, a kirakodóvá­sárok és a piacok a nők tevékenységi területei voltak. A részfejezet lezárásaként megismerhető az a tizenhárom jogszokás, amelyeket a sárkeresztesiek vásári jog­ügyleteknél alkalmaztak. 171 hh

Next

/
Thumbnails
Contents