Acta Papensia 2018. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 18. évfolyam (Pápa, 2018)

2018 / 1-2. szám

-a Kisebb Közlemények *Acta Papensia xviii (2018) 1-2. szám

idegenkedtek. A tulajdonjelekkel vagy tulajdonjegyekkel kapcsolatban megállapítja a Szerző, hogy minden olyan jel ide tartozik, amely a rendhez és a jogbiztonsághoz járult hozzá. Ezek a tulajdonjogból eredő jogviszonyt fejezik ki.

Adósságai maradtak a kutatásnak a földközösség, a kötött gazdálkodás és a nyomáskényszer témakörökben, amelyekre vonatkozóan történeti kitekintéssel és a XVIII-XX. századi sárkeresztesi gyakorlatot elemezve végzett rendkívül alapos, körültekintő vizsgálatot a Szerző. Összetett kérdésről van szó, hiszen a jobbágyok által használt úrbéres földekre nyomáskényszer vonatkozott, míg az allodiálisokra nem. Mindez a gazdálkodás módját is meghatározta. Árnyalja a képet, hogy a jobbágyok tagosítatlan határrészei ugyancsak felosztottak voltak (forduló vagy calcatula/kárkátula, dűlő, parcella).

A határhasználat már a XIX. században változott, háromnyomásos rendszerből javított háromnyomásos lett, ami átmeneti módot jelentett a váltógazdálkodás (vetésváltó) felé. A paraszti tulajdonná lett úrbéres földeken a javított háromnyomásos művelés a XX. század közepéig fennmaradt, az elöljáróság határozta meg a három kárkátulába tartozó dűlőkben a vetés fajtáit. A felhasználás körforgásszerűen változott. A földközösségi nyomáskényszer továbbélt. Ennek ismerete azért nagyon fontos a néprajznak, mert nem az egyetlen közösség Sárkeresztes, ahol ez fennmaradt. A gazdálkodással összefüggő ügyekben a birtokossági közgyűlés (elnöke a bíró) rendelkezett döntési és határozathozatali jogosultsággal. A jobbágyfelszabadítással az egyes kárkátulában lévő földterületek nagysága azonos lett a jobbágytelkekével, ami szétszórt és több darabból álló földet jelentett, de így jobb és kevésbé jobb földből részesült mindenki.

A következő alfejezet a határjeleket veszi sorra, amelyek mind a közösségi, mind a magántulajdonban lehettek természetesek, mesterségesek, vegyes jellegűek. Célja a tulajdon határának kijelölése és elzárása a másokétól. Gelencsér József a határjelek felállítására, kijavítására, megújítására, sőt hamisítására vonatkozóan gazdag jogi eseteket ír le és elemez, hiszen a birtokhatár jelzéséről vármegyei törvényhatósági szabályrendelet intézkedett.

Újabb alfejezet az udvaron átjárás, ami a kevés köz miatt bevett gyakorlat volt Sárkeresztesen és magában foglalta a kerteken való átjárást is. A kérdés nagyon fontos volt az együttélés szempontjából. Olyan területe ez a falu életének, amelyre nagyobb figyelmet kellene fordítania a néprajznak. Az átjárás elfogadása, engedélyezése a közösségi érzésből, összetartozás-tudatból eredt. A kialakult hagyományhoz ragaszkodva őrizték a jogszokást, de szerepet játszott benne a viszonosság is. Fennmaradásához még a kerítések hiánya és a közös udvarok is- 168 s-