Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Németh Balázs: Beythe István karácsonyi ünnepköri igehirdetései (1584)
-г MŰHELY sActa Papensia XVII (2017) 1-2. szám vagy Lucas Cranach képeivel, hanem inkább a realista Pieter Breughel karácsonyi festményeivel lehetne tartalmilag megfeleltetni. Talán ez a józan és dísztelen koncentráció Krisztus megváltói és megigazító munkájára az, ami Beythe református voltát leginkább jellemzi. Ezt tanúsítják Beythe igemagyrázatának súlypontjai és vezérgondolatai, melyeket az általam megvizsgált 16 prédikáció bizonyít. A témánkkal kapcsolatban igemagyarázatokat Beythe következő két kötetéből vettem: „Esztendő által való vasárnapi episztolák, magyarázatokkal” és „Az evangélium magyarázati, kiket a körösztyéni gyülekezetben esztendő által szoktak prédikálni”. A prédikációk legfontosabb gondolatai, melyeket a szerző kimerítően a summák és a tanulságok taglalásával magyarázott, a következők voltak: 1. „A Krisztus a mi egyedüli üdvösségünk” — ez szinte minden igemagyarázatának vezérdallama. A karácsonyi prédikációknak nem a gyerek Jézus a tartalma, hanem Krisztus, a megváltó. Tanulságos ebből a szempontból a három karácsonyi prédikáció Beythe által fogalmazott tartalmát megvizsgálni: „Az Krisztusnak Isteni természetéről és bölcsességéről, mellyel minden prófétákat és angyalokat felülmúl”. A karácsony délutáni prédikáció tartalma: „Az Istennek mondhatatlan nagy kegyelméről az emberi nemzethez”. Ismét harmadik karácsony prédikációjának tartalma így hangzik: „Krisztusnak Isteni természetéről, mely az emberi természetet fölveszi, hogy lenne közbenjáró, Istennek és az embernek közötte”. A keresztyén élet sarkalatos pontja, hogy Isten elküldötte fiát, irgalmasságból, ki érettünk meghalt a kereszten. Ezáltal nem vagyunk többé gyerekek, hanem fiák és örökösök. „Isten akarja, mondotta egy prédikációjában, valaki hiszen az Fiúban, örökélete legyen. Valaki pedig nem hiszen, károztassék”. Beythe pontokba szedi a megváltás jelentőségét a keresztyének számára. Ez jelenti a bűnök bocsánatát, az ördögtől való szabadulást, a Szentlélek ajándékát, tehát az újjászületést, és végül az örökéletet, mely igazságot és örömöt jelent a hívők számára. Beythe többször megemlíti, hogy Krisztus a szabadító, aki érettünk a váltságdíjat a kereszten megfizette. Ez olyan, mondotta, mint mikor a török fogságban szenvedőért hazájában váltságpénzt gyűjtöttek és így kiváltották a rabságból.19 Ez kevés aktuális utalásainak egyike, nyilván azért, mert hívei ismer19 TAKÁTS1915.160-303.
