Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

-E MŰHELY *Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám

és ideiglenes lelkészek kibocsátásánál is javarészt ragaszkodtak az egyházmegyei nyilvánossághoz, de az ő lelkipásztori szolgálatra való felhatalmazásukat nem ordinálásnak, hanem exmittálásnak nevezték.

3. Az I. sz. egyházkerületi anyakönyv szóhasználata és a hozzá kapcsolódó egyházkerületi határozatok

Igen sokat elárul számunkra a vizsgált fogalmak tartalmának változásáról az 1823-tól 1895-ig vezetett egyházkerületi anyakönyv szóhasználata. Ide az új lelkészek azután írták be rövid életrajzukat, hogy az egyházkerületi gyűlésen a püspök kézrátétellel felszentelte őket. A kötetet a kezdő, 1823-as évben szolgáló lelkészek egyházmegyénként bejegyzett életrajzai nyitják.

A rövid önéletírások a püspöki kézrátételt egészen 1853-ig következetesen felszentelésnek nevezték. Az egyes évek élén álló címekben az új lelkészeket hol consecratus, hol felszenteltetett ifjaknak titulálták.559 Néha a püspöki kéz- rátételre is utaltak.560

A püspöki felszenteléstől világosan megkülönböztették az esperesi ordinációt, mely a gyülekezeti meghívást követte.5611825-1831 között nagyjából a következő mintát követték a bejegyzések: Én, XY., a Z. egyházmegyében lévő Q. ekklésiába ordináltatott prédikátor az N. püspöki gyűlésben [dátum] felszenteltetvén...562 1832-től ez úgy módosult, hogy az ordináltatott szó helyett a formulába ennek magyar megfelelője, a rendeltetett került. Ez nagyjából 1840-ig volt így.563 Akkortól kezdve a bejegyzések szövegezése egyre egyedibbé válik.

A püspöki felszentelésre használt kifejezésekkel kapcsolatban az 1840-es évek közepétől az 1850-es évek közepéig tartóan következik be nagy változás. Míg az egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv 1844-ig következetesen felszentelésről beszél, 1846-tól ezt hirtelen a felavatás váltja fel;564 ettől kezdve az új

559 KRÁNITZ 2012. 73-161.

560 Pl. 1844-ben Tóth József (5.) alsóváradi lelkész ezt írta: „... a’ kezeknek fejemrei tételével

...szent hivatalomra felszenteltettem.” 1845-ben Balog Illés udvari és Simon Lajos magyaregresi lelkész így fogalmazott

......a’ püspöki kéznek fejemre tételével megerősíttettem.” Uo. 139.

561 Példának hadd hozzam fel Nagy János (7.) padragi lelkészt, aki 1823-ban a következőket

írja:

....a’ prédikátori szent hivatalra fel szenteltettem a’ komáromi püspöki gyűlésben i8i6dik

esztendőben, akkor már ordináltatva lévén a’ pápai venerabilis tractus által a’ két tornyú laki szent ekklesiában rendes prédikátornak...” Uo. 77.

562 Uo. 102-113.

563 Uo. 113-132.

564 1844-ben az 1. pontban még ezt olvashatjuk: kezüknek fejökre tételével fölszenteltettek az egyházi szent szolgálatra...” VII. sz. ehk. jkv. DREL 1.1. a. 7. 228.1846-ban az 1. pontban-® 76 s-