Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)

-* MŰHELY я­AcTA PaPENSIA XVII (2017) 1-2. SZÁM levél mintáját tette maga elé, hanem az 1612-ben használatban volt papi dip­loma szövegét vette alapul, és másolta le szóról szóra! Ebből következően szó- használata nem a XVIII. század utolsó harmadára, hanem a XVII. század elejére jellemző helyzetet tükrözi. Az viszont, hogy Padost egyáltalán nem zavarta, hogy az esperesi exmissió egy másfél évszázaddal korábbi püspöki ordináció és kon- szekráció szakkifejezéseivel {petebantut publica ordinatione confirmaretur huius viri domini Francisci Csuporos vocatio; hunc dominum Franciscum Csu- poros publicae ordinationis ritu assumptum in ecclesiam Nagy Vásonyiensem Helveticae confessionis addictam commendavimus) lett elbeszélve, aláhúzza ko­rábbi állításunkat, miszerint az exmissió és az ordináció ebben az időben már szinte egymás szinonimái voltak, és az ordináció legtöbbször a lelkésszé válás folyamatának egyik jogi mozzanatát, a kirendelést jelentette. e. kibocsátási feljegyzések A papi diplomák forrástípusáról áttérve a kibocsátólevelekre, nézzük meg azt is, milyen exmissiós kötelezvények és egyéb feljegyzések maradtak ránk a vizsgált korszakból! A pápai egyházmegye I. sz. vegyes jegyzőkönyvében az 1711-es évvel kezdődő exmissiós kötelezvények sora korszakunkban is folytatódik, és az 1823-as évvel fejeződik be. A korszakunkban keletkezett 47 kötelezvény459 közül az első hét továbbra is három fő dolgot ígér meg: hogy írójuk lelkészi szolgálatát a Szentírás és a helvét hitvallás szellemében végzi, hogy engedelmeskedik elöljáróinak, és hogy az esperes utasítására a püspöki kézrátételre a kellő időben meg fog jelenni {ad manuum impositionem compareálok). 1745 májusától azonban a harmadik pont eltűnik, és többet vissza se tér. A 47 ebben az időszakban kibocsátott lelkész közül exmittálásának helyszí­nét 31 jelölte meg. Ezeket vizsgálat alá véve megállapíthatjuk, hogy a Pápán székelő Csúzi Cseh József esperes öt esetben helyben exmittált,460 hét esetben 459 Kiadva: KRÁNITZ 2012. 53-63. 46° 1736-ban Peleskei Péter volt komáromi rektort, aki nem sokkal ezután Nagymarosra köl­tözik, és az ottani lelkész lányát veszi feleségül, majd 1741-től hévízgyörki lelkész lesz; 1737-ben az idősebb Hevesi Sámuelt Takácsira, 1745-ben Győri N. Jánost Becsvölgyére, 1746-ban Őri Osvát Györgyöt Piritre, és 1747-ben Kisvárdai János (3-)-ot Szemerére. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 411 (itt helytelenül Győri János (1.) néven, kihúzandó a Dákára vonatkozó adat is), 420,454, 534, 729. KRÁNITZ 2012. 53, 55-56. 54 *-

Next

/
Thumbnails
Contents