Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Műhely - Németh Balázs: Beythe István karácsonyi ünnepköri igehirdetései (1584)

-* MŰHELY sActa Papensia xvii (2017) 1-2. szám

tói mindkét felekezet külön szerveződött. A Sopron megyei gyülekezetek a Ná- dasdy-birtokokon az Ágostai Hitvallás és az Egység Könyve alapján alakítottak egyházkerületet, míg a reformátusok nagyrészt a Vas megyei Batthyány-birto- kokon alakították ki a későbbi Dunántúli Református Egyházkerületet.

Természetesen Beythe prédikációiban, ha polémikus hangvételről lehet beszélni, az a római katolikus felfogást érintette, amennyiben hevesen bírálta a jócselekedetek által való megigazulást, valamint a szentségekbe vetett hitet. Beythe teológiájának centrumában a reformátori Krisztus által való megigazu- lás radikális elhatárolódást jelentett a római katolikus teológiától.

„Az esztendő által való evangéliumi episztolák” című prédikációs kötete előszavában Beythe megemlíti az Arianus-féle veszedelmet. Ezalatt a XVI. században a szentháromságtagadókat, a soziánusokat és a későbbi unitáriusokat értették, akik a szentháromság tanát éppúgy tagadták, mint Krisztus istenti természetét. Ezen irányzat képviselői Erdélyből kiindulva a Dunántúlra is beszivárogtak.13 Ez a veszély a magyarázata annak, hogy Beythe miért hangsúlyozta prédikációiban Krisztus istenségét, a szentháromság tanát és Krisztus kettős természetét.

Beythe prédikációiban elítélte a mágikus babonás szokásokat, melyek nagyrészt a római katolikus rítusba integrálódtak és nagyrészt a karácsonyi ünnepkörhöz kötődtek. Mindezek a szokások a termékenységet kívánták biztosítani, annak akadályait elhárítani. Ezek közé tartozott a szent istván napi zabszentelés, a szent jános napi borszentelés, az aprószentek alkalmából történő vesszőszentelés, a kiskarácsonyi, azaz újévi korbácsolás és durrogtatás, vagy a vízkereszti víz- és házszenteltetés. Mindezeknek a rítusoknak és szokásonak bírálata összhangban volt a humanizmus és a reformációnak törekvéseivel, hiszen mindkettő a népi kultúra babonás és mágikus szokásai ellen lépett fel.14

Ezekkel szemben Beythe pl. azt mondta, hogy bennünket Krisztus szabadított meg, nem a vesszők szentelése. A vizek szavát nem kell megszentelni, a bibliában ez Istent dicséri és nem a víz szentelése. Az igazi tömjén pedig az imádság, nem pedig a tömjén szentelése. A mágikus babonáktól való elhatárolódás a hitnek egy racionális-spirituális színt adott, de nem a humanizmustól vagy a felvilágosodástól indítva, hanem a Krisztusközpontúság következtében. Ez egy lényeges különbséget jelentett, habár tendencióját tekintve a racionizá- lási folyamatba illeszkedett.

13 BALÁZS 1998. 45-64., 93-104.

14 BÁLINT 1973. 125-133., ORTUTAY I. 1977. 118-119., IV. 1981. 654., V. 1997. 406., 584.; DÖMÖTÖR 1979.152-164., BURKE 1985. 221-247.

4