Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 1-2. szám - Műhely - Köblös József: Exmisszió, ordináció, konszekráció. A lelkészi hivatal elnyerésének lépései a Dunántúli Református Egyházkerületben a XVII-XVIII. században (2.2. rész: Tanulmány)
-г MŰHELY = Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szAm (ismét) adok tinéktek hatalmat és szabadságot az Isten’ beszédének prédikállására, a’ Sakramentumoknak ki szolgáltatására, a’ házasságra menő Személyeknek hittel való egybenkőtöztetésekre, a’ meg tértt bűnösöknek bűneik kőtelei alól való fel oldozásra, a’ meg terni nem akaróknak meg kötözésére. Hatalmat adok néked az Isten’ beszédének prédikállására, a’ Szent Sákramentumoknak ki szolgáltatására és a’ meg térő bűnösöknek az ő bűneik botsanatjának hirdetésére a mi Urunk Jesus Kristusnak véghetetlen érdemében. És e’ szerént Atyámfiának fogadlak és Szolga társomnak esmérlek Tégedet a’ mi Nagy Istenünknek és Idvezitőnknek szolgá- lattyának munkájában, Az Atya Isten az ö Szent Fiának, az Úr Jesus Kristusnak érdeméért töltse ki az ö Szent Lelkét minden testre, hogy profetállyanak a’ mi fiaink, azon Szent Lélek az ö sok formájú Kegyelmét adja tinéktek is, világosittsa meg a ti elméteket, gerjeszsze fel sziveteket az ö Mennyei Tudománnyának esméretire és szeretetire, vezérellyen titeket minden Igazságra az ö Szent Nevének Ditsöségére és Anya Szent egy Házának épületire. Amen. kinek Kegyelmébe ajánlak az én Lelkemnek minden indulatival. Ámen. Mint ebből is látható, az első egy ideiglenes, egyetlen gyülekezet szolgálatára szóló felhatalmazás alapja, bár ugyanúgy a lelkipásztorkodás minden területét érinti, mint a teljes körű felhatalmazást adó második (beleértve a sák- ramentumok kiszolgáltatását is). Elgondolkodtató tény, hogy míg itt egy ideiglenes exmissió történik, a komjáti kánonok eredetileg ezt a szöveget kézrátétel- lel elmondandó imádságként a lelkész végleges ordinációjához szánták! A második szövegben erős hangsúlyt kap a lelkészi karba való befogadás mozzanata, és inkább az új lelkésznek szóló ünnepélyes nyilatkozatnak fogható fel (a végén található jókívánsággal együtt), mint imádságnak, míg az előző a végén áldáskéréssel zárul. Mindkettőt egy hosszabb könyörgés előzi meg (míg a 15b. sz. alatt közölt első az ágendában 3 és fél oldal terjedelmű, a nem publikált második 8 és fél oldalt tesz ki!). A második esetben tudjuk, hogy az új lelkész a hosszú könyörgés alatt térdelt, miközben a szentelő a fejére tette a kezét, a felhatalmazást pedig már állva fogadta. Hogy ez az első esetben is így volt-e, kérdéses, mert erre nézve nem ír semmit az ágenda. Elképzelhető, hogy ott - mint ahogy eredetileg a komjáti kánonok is előírták - a felhatalmazás alatt volt a kézrátétel, hiszen ez a szöveg inkább imádságként hangzik, mint a második. Az eligazodásban nem segít a pápai egyházmegye vegyes jegyzőkönyve sem, mert a benne található egyik XVII. század végén lejegyzett áldásformula (formula benedicendi) ugyanúgy a tempore impositionis manuum kitételt hozza (13. sz. 43 s-
