Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Szemle - Erdész Ádám: A Kner-család és más történetek. Tanulmányok (Hudi József)

s Szemle =Acta Papensia xvii (2017) 3-4. szám

ban. Márki kollégájával és barátjával, Szádeczky Lajos történésszel együtt vett részt az utazáson. A tanulmányból azt is megtudjuk, hogy 1895-ben és 1900- ban szintén nagy európai körutazást tett.

A Márki-napló különálló, 1918. október 31-tól 1921. augusztus 3-ig, a Márki család szegedi letelepedéséig tartó része tette lehetővé, hogy a szerző az 1918- as impériumváltás nyomán kialakult bizonytalan, szorongással és reménykedéssel teli helyzetet mentalitástörténeti tanulmányában részletesen elemezze, s az egyetemi tanárok által kezdeményezett kolozsvári felekezetközi egyetem megszervezési kísérletét bemutassa. A kettétört egyéni sorsot megrázóan illusztrálja a „Márki Sándor és felesége a repatriáló vonat indulására várva” c. fotó, amely fölerősíti azt a mondatot, melyet Erdész az 1920. október 3-i naplójából idéz: „Ma egy kollégám úgy találta, hogy az utóbbi két év alatt tíz esztendőt öregedtem.” (225.)

A Demokrácia és nemzet c. fejezet írásai néhány szálon kapcsolódnak a Kner-tanulmányokhoz, melyek a paraszti társadalom jelenét és jövőjét érintik. A bethleni reformok ugyanis nem oldották meg sem a parasztság, sem a középosztály problémáit. A Szekfű Gyula által szerkesztett Magyar Szemle rokonszenvezett az ellenzéki szemléletű ifjú szociográfus- és agrárközgazdásznemzedékkel, melynek teret is adott a folyóirat hasábjain azzal a céllal, hogy a politikai döntéshozókat és az értelmiségi közvéleményt meggyőzze az „organikus reformok” szükségességéről. A Szekfű által „húszévesek” nemzedékének nevezett csoport két kulcsfiguráját: a parasztpárti politikus Kovács Imre pályáját és Szabó Zoltán nemzetfelfogását ismerjük meg. Szabó nemzet-haza- magyarság-felfogását a Diaszpóranemzet c. kötete (Bp., 1999) alapján elemzi a szerző. Életpályájuk egyes szakaszainak áttekintése azért is indokolt, mert 1945 után mindkettőjüket emigrációba kényszerítették, tevékenységüket pedig méltánytalanul és egyoldalúan negatívan ítélték meg vagy elhallgatták. A hazai szellemi életbe csak a rendszerváltás után térhettek vissza kinyomtatott és kéziratos műveikkel. Míg emigrációjuk előtt a magyar közgondolkodás formálói voltak, addig emigrációjuk utáni írásaik elvétve juthattak el a hazai olvasóhoz. Szabó Zoltánra is illik a Kovácsról leírt megállapítás: „Emigrációba kényszerült kortársaihoz hasonlóan az 6 szintetizáló, integratív gondolkodásának szellemi, politikai életre gyakorolt hatása utólag nem pótolható.” (301.) Nagyhatású tevékenységük csak teljes életművük ismeretében értékelhető. Addig azonban sok a tennivaló. Részletes biográfiájuk is megírásra vár.

A kultusztörténeti tanulmányok közül az első március 15. megünneplésével foglalkozik. Azt a folyamatot vizsgálja, hogyan lett a forradalom napja a helyi társadalomban fokozatosan az egész város által elfogadott nemzeti ünneppé. 1849 márciusában a békési megyeszékhelyen a Honvédelmi Kör néven működő kaszinó emlékezett meg a „magyar népszabadság” kezdetétől. A szabadságharc bukása után tilos volt ünnepelni. 1873-ban fiatalok kis csoportja Terényi Lajos

337 s-