Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Szemle - Erdész Ádám: A Kner-család és más történetek. Tanulmányok (Hudi József)

s Szemle sAcTA PaPENSIA XVII (2017) 3-4. SZÁM

— világos képet kapunk a család származásáról, békési letelepedéséről, fel- emelkedéséről. A család valószínűleg Morvaországból számazott, s Balassagyarmat és a Pest megyei Gyón érintésével került Békés megyébe. Kner Sámuel könyvkötő az 1820-as évek végén még Gyónón élt, 1832-ben települhetett át Békésszentandrásra. Három fia közül Ignác és Sámuel könyvkötő lett, Ábrahám a könyvkötő szakmával rokon tímármesterséget választotta.

Míg a családtörténet első száz évét homály fedi, a reformkortól nagy vonalakban, majd egyre részletesebben nyomon követhetjük a család történetét. Az 1829. szeptember 17-én Gyónón született Kner Sámuel 1854-ben telepedett le Gyomán. 1857-ben vette feleségül Geschmey Katalint, házasságukból 12 gyermek született, közülük 9 élte meg a felnőttkort. A bérelt házban működő könyvkötészet jövedelme arra volt elegendő, hogy az elemi iskola elvégzése után a fiúkat mesterségre taníttassák, a lányokat pedig tisztességesen kiházasítsák. Az átlagosnál intelligensebb apa a könyvkötők hagyományos életét élte, s fából készült hátitékájával — a cég későbbi emblémájával — még hetvenen túl is felkereste a vásárokat. Piackörzetéhez a családi emlékezet szerint 10 település tartozott mintegy 50-60 ezer vagy még több lakossal.

A fiúk közül a könyvkötőnek tanult Kner Izidor (1860-1935) volt a legsikeresebb. Szolnok megyei inaskodás után többek közt Székesfehérváron, Budapesten, Egerben, Nagyváradon és Aradon vándorolva, nyomdák kötészetében vagy könyvkötőműhelyekben segédként bővítette tapasztalatait. Ezt követően a gyomai járási főszolgabíró javaslatára a külföldi vándorlásra összegyűjtött pénzből és kölcsönből indította be vállalkozását. 1882-ben, húszévesen, lényegében kontárként alapította egyszemélyes nyomtató műhelyét, amely húsz év múlva már a hazai közigazgatási nyomtatványpiac közel felét uralta. Egy évig apja, majd a saját neve alatt működtette a céget.

A Kner-féle nyomda fennállása során üzletileg mindig sikeres vállalkozásnak bizonyult, annak ellenére, hogy időnként komoly veszteségeket is el kellett könyvelnie. A szerző meggyőzően bizonyítja, hogy az első évtized a fejlődés megalapozását szolgálta, a második (az 1890-ben megvásárolt gyorssajtóval) a 90-100 főt foglalkoztató, 2000 község hivatali nyomtatvány- szükségletét biztosító középüzem megteremtését tette lehetővé, melyet 1902- ben az új nyomda építése tetőzött be. Fő bevételi forrásnak a közigazgatási nyomtatvány-gyártás és -forgalmazás, a művészi kivitelezésű báli meghívók készítése és mellékesen a könyvkiadói tevékenység (szép könyvek kiadása) számított.

A sikertörténet magyarázata, hogy Kner Izidor a kor szükségleteit felismerve (részint generálva) a megrendelők bizalmát és elismerését kiváltó üzlet- politikát, a dolgozók teljesítmény-ösztönzését biztosító vállalati foglalkoztatáspolitikát, minőségközpontú munkakultúrát alakított ki, mely szerint „erkölcstelen és nem illő lassan és rosszul dolgozni.” (47.) A nagy forgalom-kévés- 332 2-