Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Szemle - Lukács László: A káli-medencei lakóház a Dunántúl népi építészetében. (S. Lackovits Emőke)

I IIIII Mill Ш Ili i 1 ill

tésben, Somogybán, Vendvidéken a füstösházat és a füstöskonyhás házat egyidejűleg használták, ahol füstlyukon vagy tulitun távozott a füst. Vas megyében deszka füstcsatornák és favázas tapasztott szikrafogók töltötték be ezt a szerepet, ami a Káli-medencében ismeretlen volt. A Kisalföld, Kelet-Dunántúl az Alfölddel együtt a szabadkéményes füstelvezetés területének számított. A Kálimedencében tapasztalt füstelvezetési törekvések a füstöskonyhás-kályhás házterületen egyaránt megfigyelhetők. Összehasonlítja a konyhák tisztántartásának módját és megvizsgálja a tűzrendészeti feladatokat ellátó korombíró szerepét Dunántúl-szerte, továbbá a szabadkémény elterjedésében a városi, a várak és a kuriális építészet hatását, megállapítva, hogy a szabad kémény a népi építészetben az előképekétől formailag eltérő irányba fejlődött, másképp illeszkedett a ház egészébe, ezért a belső fejlődésű jelenségek közé sorolható. Míg a Káli-medencében a szabadkéményt szilárd anyagból építették, addig a Kisalföldön, Kelet-Dunántúlon sövény, nád, deszka kémények előfordultak. A Dél- Dunántúlon ez a füstelevetés nem vált soha meghatározóvá, csak a szilárdfalú épületekre emeltek szabadkéményt. A Káli-medencében elterjedt zárt mászókémények Hegyháton, Őrségben Vendvidéken, Göcsejben egyenesen a füstöskonyhákat váltották fel, az átmeneti füstelvezetés itt ismeretlen. A tüzelő- berendezések viszont többnyire az egész Dunántúlon egységes képet mutatnak, csupán a Kisalföldön, Kelet és Délkelet-Dunántúlon fordul elő szórványosan a kinyúló kemence. A Káli-medencében megfigyelhető két konyhai kemence a Bakonyban, Balaton-felvidéken, Vasban, Zalában, Somogybán, Tolnában és esetenként Baranyában is megtalálható.

Hatodikként a lakóház külső megjelenését, a tornácokat veti össze, gazdag példatár alapján megállapítva, hogy egyértelmű mindenhol a várak, udvarházak, kastélyok, egyházi épületek építészeti sajátosságának, a kora barokknak, majd a klasszicizmusnak a hatása. A Káli-medencében meglévő tornácváltozatok az egész Balaton-felvidéket és a Bakonyt is jellemzik, sőt a Balaton déli oldalán ugyancsak megjelentek, ahol előfordult ikeroszlopos változatuk. A Szigetvidék és Ormánság tornácai is ezekhez a típusokhoz hasonlíthatók. Ezzel szemben az Északi-Bakonyban előfordulásuk már ritka, a Kisalföld sem torná- cos vidék, viszont a Fertő-mellékén megtalálhatók az árkádsoros tomácú házak. Vas megyét, Dél-Burgenlandot, a Felső-Őrséget árkádsoros és kiugró tornácok jellemezték, Göcsejt döntően a kiugró, a boronafalú épületeket a faoszlopos vagy oszlop nélküli tornácok. Kelet-Dunántúlon a házak tornác nélküliek.

Végezetül, hetedikként a lakóházak alaprajzi összehasonlítását végezte el a Szerző. Megállapította, hogy a Káli-medencében a kétsorosság irányába történő fejlődést a XVHI-XDC. század fordulóján elsősorban a nemesi házakon a szoba vagy szobák mögé épített benyílók jelzik akár szobaként, akár kamraként. Ugyanakkor ez az egész Dunántúlon tapasztalható ekkor, a népi építészetben viszont a belső osztódással való lakótér növelése csak a XDÍ. század második felétől

~ Szemle зActa Papensia XVII (2017) 3-4. SZÁM-= 317 =-