Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Műhely - Böcskei László: Pápai kollégiumi emlékeim

-5 MŰHELY *Acta Papensia xvii (2017) 3-4. szám

4.5.1. Apám katona

AIII. osztály végén még nem sejtettem, milyen hosszú idő telik el és mennyi eseményben lesz részem az V. tanév megkezdéséig. A legelső az volt, hogy 1944 tavaszán apám 45 évesen megkapta a katonai behívót. A lovainkkal, kocsival be kellett vonulnia az ellátó hadtesthez. Rövid kiképzés után a mai Ukrajna területére a brjanszki erdő körzetébe kerültek, közvetlenül a frontvonalba, hadi anyagot szállítani. Harcoltak az őket megtámadó partizánokkal, sokat szenvedtek az orosz harci repülőgépektől, a „rátáktól”, amelyek folyamatosan támadták a lovas kocsikból álló hadianyag-utánpótlást szállító egységüket bombákkal, gépfegyver-tűzzel.

A háború során apámék hadosztálya folyamatosan visszavonulva egyre közelebb került Magyarországhoz. 1944. szeptember végén már magyar földön harcoltak. Később hadifogságba esett, 1945 áprilisában hadifogolyként a sorki- polányi (sorokpolányi) nagy gyűjtőtáborba került, ahonnan hamarosan a Szov- jetúnióba szállították át a hadifoglyokat.

Apám távolléte alatt a bolti áruk pótlása volt a feladatom. Ezeket Csornán szereztem be. A kisebb tételeket (pl. dohányárukat) biciklin is el tudtam hozni hátizsákban, csomagtartón, vagy a kormányra erősített szatyrokban. Tizenhat kilométer volt a távolság, hetente kellett mennem. A nagyobb tételeket alkalmi lovas kocsival hoztuk el. A távolságból öt kilométert a Győr - Sopron közötti korszerűsített autóúton kellett megtenni, ez veszélyes volt, mert a civil forgalom mellett katonai szállítás is folyt. Sikerült baleset nélkül megúsznom.

Apám a sorokpolányi táborban volt, mint hadifogoly. Amikor anyám ezt megtudta, kérvényt juttatott el a fogolytábor parancsnokságának, hogy engedjék haza. Az 1945. július 2-án írt kérvényre nem érkezett válasz, de apámnak gyomorbetegséggel sikerült hazajönnie még július végén egy falubelivel együtt. A ma már kortörténeti ritkaságnak számító kérvényt a körjegyző fogalmazta meg, a községi bíró és a jegyző igazolták a kérvényen, hogy apám nem önként ment el katonának, továbbá nem volt tagja a nyilaskeresztes pártnak, politikai tekintetben teljesen megbízható. Ezt még igazolta a kérvényen két tanú, továbbá a csornai párttitkár és a csornai politikai rendőrség helyettes vezetője is... A levél egy példányát ma is őrzöm.

Apámnak betegsége miatt még a transzport indítása előtt sikerült hazajönni a táborból, így megmenekült a hadifogságtól. Politikai átvilágítása után folytatta a kereskedést, ezektől a feladatoktól tehermentesültem.-= 258 -