Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 3-4. szám - Műhely - Böcskei László: Pápai kollégiumi emlékeim

-s MŰHELY =­Acta Papensia xvii (2017) 3-4. szám 2.4. AII/A. osztály 2.4.1. Az osztályban A tanév kezdetekor már jól ismert, régen látott barátokként üdvözöltük egy­mást. Gyorsan megállapítottuk, hogy nyolc osztálytársunk hiányzik. Többségük azért, mert több tárgyból megbukott. Személy szerint nagyon sajnáltam Wencel Ottót, aki a mögöttem levő padban ült, és oszlopos tagja volt osztályunk formá­lódó focicsapatának. Érkezett hozzánk öt új osztálytárs, közülük egyedül Németh Károly (becenevén Csari) maradt velünk egészen az érettségiig. Sok megbeszélni valónk volt. Elmeséltük nyári élményeinket és nagy vára­kozással tekintettünk az új tanévre. 2.4.2. Tanév közben A tanítás néhány nap bemelegítés után ott folytatódott, ahol júniusban abba maradt. Jókor is jött októberben az osztálykirándulás. A háborús korlátozások miatt az alsós osztályok kirándulásait egy napra, október 8-ára sűrítették össze. Célpontul jól megközelíthető környékbeli helységeket szemeltek ki. А II/A. és II/B. osztály részére Pápakovácsi -Attyai erdő volt a cél. Ide kirándultunk Mes­ter Gábor tanár úr és Bakó Kálmán főiskolai szénior vezetésével, 81 fő részvé­telével. (Ugyanakkor az elsősök Tapolcafő-Bótakőre, a harmadikosok Adászte- vel-Nagytevel-Bakonyér forrásvidékére, a negyedikesek a teveli dombokra ki­rándultak.) Az utat most gyalog tettük meg. A szálláshelyre visszaérve jól esett a pihenés a megszokott fekhelyen. Október végén volt egybefüggő tanítási szünet, három napra hazamehet­tem. Emlékezetes út maradt. Egy falubelivel, aki polgáriba járt, indultunk út­nak a Pápáról Csornára tartó vonattal. A szülők egy kocsit küldtek értünk a 7 km távolságra levő rábapordányi vasútállomásra, ahol le kellett volna száll- nunk a vonatról. A nagy izgalomban mi egy állomással korábban szálltunk le, és amire tájékozódtunk, a vonat már elment. Nem maradt más lehetőség, mint toronyiránt elindulni hazafelé. Erre csak a két falut összekötő, mezőgazdasági munkák során használt, nehezen járható, sáros földúton volt lehetőség. Éhesek voltunk, útközben kerékrépát ettünk és már besötétedett, amire holtfáradtan hazaérkeztünk. Mindenki örült az előkerült gyerekeknek, mi pedig a karácso­nyi vakációkor, amikor legközelebb hazamentünk, már jobban figyeltünk, hol szállunk le a vonatról. 241 =-

Next

/
Thumbnails
Contents