Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Műhely - Böcskei László: Pápai kollégiumi emlékeim
s MŰHELY sAcTA PaPENSIA XVII (2017) 3-4. SZÁM Nem voltam ügyetlen, de a legjobbakhoz sem tartoztam, ezt tükrözte (2) jó osztályzatom is. Igaz (1) jelest sem sokan kaptak. Ettől függetlenül a tornaóra mindig kellemes élmény volt számomra, az érettségi utáni időkben pedig már kimondottan hiányzott a megszokott tornaóra. Az iskolában élénk sportélet folyt, melyet a sportkör fogott össze. Nyolc szakosztályban sokféle sportág (atlétika, céllövészet, játék, kerékpár, szertorna, téli sportok, úszás, vívás) művelésére volt lehetőség. A diákokból álló tisztikar, a szakosztályvezetés irányításával, a szakosztályok közreműködésével szervezték a versenyeket. A versenyeken elért eredmények öregbítették az iskola jó hírnevét. Mi elsősök is sportköri tagok voltunk, de versenyszerűen csak a harmadik osztálytól sportolhattunk. Részt vettünk viszont május 17-én hagyományos évzáró tornaünnepélyen, a tomavizsgán, melyet a református tanítóképzővel, leánylíceummal, polgári leányiskolával és kereskedelmi középiskolával közösen tartottunk. Az ünnepség főszáma a megnyitó volt, amelyen 1000 tanuló zenére mutatott be közös szabadgyakorlatot. A szabadgyakorlat betanítása tornaórákon történt, melyen megmutatkozott a temár úr hatalmas szervezőkészsége, türelme és segítőkészsége. Mi elsősök is már ősszel elkezdtük a műsor betanulását. Először csak a mozgást, majd a zenét, ezt követően a kettőt együtt. Annyira begyakoroltuk, hogy álmunkból felriasztva is hiba nélkül meg tudtuk volna csinálni gyakorlatunkat. A bemutatót valamennyi résztvevő közös főpróbája előzte meg, a műsor összehangolása ekkor történt meg. A vizsgaműsort sok hozzátartozó, érdeklődő nézte végig, köztük volt anyám is. Az ünnepély számai változatosak voltak, a műsor gördülékeny, így értékelte anyám, aki mint mondta, a sok szereplő között csak hosszas nézelődés után talált meg engem. A tornaünnepélyek nem csak a hagyományt erősítették. Népszerűsítették az iskola kiváló sportolóit, akik későbbi példaképeink lettek. Ma is emlékszem a kiváló tornász Borsos Jestos, Tóth Dodi, Szíjj Zoli lélegzetelállító gyűrű-, nyújtó-, és korlátgyakorlataira. A hit és erkölcstant a mi részünkre Molnár István hitoktató, római katolikus lelkész (diáknyelven: (a Stiszi) tanította és a római katolikus növendékek lelki vezetését is ő végezte. Az osztályunkban a tanulók négy felekezethez tartoztak. Az, hogy az osztályban csak öten vagyunk római katolikusok, csak akkor derült ki, amikor hittanórára a számunkra kijelölt tanterembe megyünk. Előfordult, hogy a hittan230 3-
