Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)
2017 / 3-4. szám - Műhely - Böcskei László: Pápai kollégiumi emlékeim
-5 MŰHELY =Acta Papensia xvii (2017) 3-4. szám Óráin olvasásra buzdított bennünket. Elemista koromban kevés lehetőségem volt az olvasásra. A családban kalendárium, imakönyv és apám jóvoltából egy könyvügynöktől hosszas rábeszélés után megvett „Műveltség útja” című könyv alkotta a „könyvtárat”. Itt az iskolában többféle könyvtárból lehetett könyveket kölcsönözni. Szabad időmben sokszor éltem ezzel a lehetőséggel. Az órákon a tanár úr a tantárgyból versenyeket rendezett, amire jelentkezni lehetett. A verseny kieséses rendszerben történt A feladat a nyelvtani szabályok helyes alkalmazása, valamint a kötelező olvasmányokból könyvrészletek felismerése volt. A győztes jutalmul jeles osztályzatot kapott. Szerettem olvasni és az órán folyó versenyekben sok kérdésre tudtam válaszolni, ezért én is a jeles osztályzatot kapott tanulók közé tartoztam. Csak az első osztályban tanított bennünket, maradandóbb emlékek nem maradtak róla. A természetrajz tárgyat Varga László tanár úr (diáknyelven Pite) tanította heti két órában. Az óra kezdetét katonás rendben kellett az osztálynak várnia. Más területeken is katonás rendet követelt, ezért kevesen kedvelték közülünk. A tananyaghoz kapcsolódó virágok, növények, levelek stb. gyűjtését szorgalmazta, ezek szemléltető eszközként szolgáltak. Nem kis izgalmat okozott nekünk internátistáknak mindjárt a tanév elején a tananyagban szereplő petúnia virág előteremtése. Szerencsére a „kinnlakók” segítettek beszerzésében. Az énektanár, Szabó Sándor (diáknyelven Szatyi) kedvenc tanárom volt. Méltányolta botfülemet, egyéb zenei hiányosságaimat. Nagy tudású zenei szakember és művész volt. Megszállottként tudott beszélni a zene szépségeiről, még engem, mint zenére alkalmatlant, teljesen lenyűgözött. Az ének (1) jeles osztályzatomat a zenetörténet iránti érdeklődésemnek köszönhettem. A rajzot heti két órában, a szépírást heti egy órában A. Tóth Sándor tanár úr (diáknyelven Tocsik) tanította. Nekem, a kis faluról jött elsősnek a palatábla, palavessző volt csak ismerős. Ezért nagy élmény lett a sokféle vízfesték, a színek kikeverése, az ecsetkezelés tudománya, a rajztábla, rajzlap, vonalzók megismerése, használata. A tanár úr a radír használatát esetenként szabályozta. Tiltás esetén a radírt év végéig elkobozta ezzel a felszólítással:- Isten veled édes gazdám - gyakran pajeszpödrés is járt mellé. A szépírást az akkor kötelező Luttor Ignác-féle zsinórírás szabályai szerint tanultuk. Tollszárba erősített gömbölyű végű tollal írtunk. Az órákon tintával írtunk. A tinta helye a tintatartóban (kalamáris) volt. Ez egy speciális, ki nem dönthető üvegcse volt, melyet a pad erre kialakított — 228 a-
