Acta Papensia 2017. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 17. évfolyam (Pápa, 2017)

2017 / 1-2. szám - Forrásközlés - Hubert Ildikó: Feljegyzés Károlyi Gáspár haláláról Sóvár Soós Kristóf posztilláinak kéziratos toldalékában

s Forrásközlés =­Acta Papensia xvii (2017) 1-2. szám 4. Gerogius[!] Trocsani tolipróbái (1 lap, 4 bekezdés, magyar-latin, 17/18. század) „ora et labora dabit tibi deus oniaj [recte: omnia] bona, az az imatkoszal es dolgoszal es megáld az Isten minden jóval mert azkinek az Isten jo aka­rója az égisz világ sem arthat anak [...] [A lap alján:] Scripsit Gerogius Trocsani. Az 1. és a 3. szám alatt leírt prédikációk forrását/szerzőjét nem sikerült azo­nosítanom, bár azt sem tartom kizártnak, hogy a Károlyi Két könyvének má­solójával esetleg szerzőként is számolhatunk. Maga a kézírás annyira gyakor­lott, finom és apró betűs, ami művelt, esetleg papi személyt feltételez, aki nem­csak az üres papírt használhatta fel a számára hasznos bibliai-textusok magya­rázatának megőrzésére, hanem esetleg saját gondolatainak lejegyzésére/meg- őrzésére is gondja volt. Az 1. szám alatti beszédben a Szentlélektől vezérelt bíró bemutatása áll a középpontban, a 3. szám alattiban Jézus szenvedésének eszkö­zeihez kapcsolta a szerző a versek értelmezését: a gyengék, elesettek pártfogo- lására, a bosszúállás elkerülésére, és a keresztény lelkiismeret szerinti élésre bíztat. A két ismeretlen szerzőjű írás fogja közre Károlyi Gáspár művét. A két prédikáció azonos, ritkán használt formulás kezdete: „In nomine tuo Iesu Christe.” Az 1. szám alatti prédikációban gyakori az í-zés (a harmadikban is akad ilyen), az elsőben mellékjeles mássalhangzós írás is előfordul. Ha a má­soló nyelvjárása volt í-ző, az erősítené azt a feltételezést, hogy az 1. számú pré­dikációnak lehetett szerzője, a з.-é nem. A másoló í-ző nyelvjárását támaszta­nák alá a Rimay-strófa í-zős szavai. (Amennyiben persze nem egy í-zős kézira­tos változat volt előtte másolás közben, vagy nem í-zős formában elterjedt vál­tozatot jegyzett fel.) Károlyi 1562-1563-ban írta a Két könyvet. írásának egyik oka, Európának a törököktől való félelme lehetett, s valamiféle keresztény összefogásban való re­ménykedés. A másoló, mint fentebb utaltam rá, nem írta le végig a Károlyi-szöveget. (A „Második könyv. Micsoda jegyekből esmérjük meg az Istennek ítíletinek közel való voltát c. rész: „Az Isten hiuattatik Abrahamnak, Isaáknak es Jacobnak Is­tenének [...] Azért Abraham, Isaak, es Jakob élnék, de testben nem élnék, hat leiekben élnék.” bekezdésig9 másolt.) Valószínűleg tervezte másolásának ké­sőbbi folytatását, hiszen üres lapokat hagyott ki a Károlyi szöveg befejezéséhez. 9 4. pontban i. m. kézirat-toldaléka, 33V.- 138 ^

Next

/
Thumbnails
Contents